Idén is megrendezték az ANK Művészeti Iskola Tavaszváró Táncbemutatóját. A kezdés előtti sürgés-forgás, a csodaszép ruhaköltemények, a korosztályt illetően a tüneményes picik. Igen, értük már megérte ezt a néhány órát az iskola színháztermében töltenem. Persze nem csak ezek miatt és nem csak a picik miatt volt nagyszerű az este. Egyszerűen nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyi tehetséges táncossal vagyunk körbevéve.

Tolnay Petra és Pestality Petra

Pestality Petra (16) a Janus Gimnázium diákja, és Tolnay Petra (15) a Szent Mór Iskolaközpont tanulója. Velük sikerült beszélgetnem a fellépésük után. Mindketten már 10 éve táncolnak, ez a műfaj az úgynevezett színpadi mazsorett. Tolnay Petra elárulta, hogy abszolút a nővérének köszönheti azt, hogy elindult ezen az úton, az ő hatására kezdett el a tánccal foglalkozni. Pestality Petrának még anno az osztálytársai mondták, hogy próbálja ki, és ő így is tett. Azóta imádják mindketten!

Ők amolyan igazi összeszokott páros! Eddigi legjobb eredményük a párosban elért 1. helyezés. Ami szerintem még hatalmas eredmény a lányok részéről az az, hogy különböző nemzetközi táncversenyeken is képesek voltak - csoporttal ugyan - de elhozni az első helyezettnek járó díjat.

A lányok imádják a színpadot, a mazsorett táncot.  Itt éppen véget ért a szereplés, mondhatni teljes a nyugalom.

Mennyire is nehéz a táncot összeegyeztetni a tanulással? A lányok erre a kérdésemre egyöntetűen azt felelték, hogy olykor nagyon nehéz összehozni a kettőt, de nem hagyják, hogy a tánc a tanulás rovására menjen. Sokszor iskola után is próbálnak együtt. Heti három edzésen vesznek részt, ami nem kis feladat, hétfőnként néptáncra járnak, szerdán-pénteken pedig mazsorettre. Tolnay Petrát egyértelműen kikapcsolja a tánc, ugyanakkor nem szeretne 10-15 év múlva tánctanárnak állni. Imádja művelni, de nem szeretne évek múlva táncot oktatni. Nem tudja elképzelni, hogy ő tanítja a pici gyerekeket. Pestality Petra is addig szeretné csinálni ezt, amíg csak lehet. Korábban eljátszott a gondolattal, miszerint egyszer még lehet, hogy ő fogja a piciket oktatni. Majd kiderül, hogy mit hoz a jövő. Számára a legtöbbet a kihívás jelenti, imádja, hogy mindig van, és hogy mindig le kell győznie. A lányokat kérdeztem a fellépésekről is. Ennek pontos időintervallumjait nem tudták megfogalmazni, változó. Általában a több fellépés a jó idő beköszöntével érkezik. Tavasz, nyár. Ez jelenti a „szezont.” Ilyenkor ugyanis rengeteg a szabadtéri előadás, felkérés.  Hiába táncolnak 10 éve, a fellépések előtt még mindig ugyan úgy izgulnak. Érdekelt, hogy a szülők és a barátok mennyire toleránsak velük szemben. Abszolút! Mindig mindenben támogatják őket, tudják, hogy e nélkül üres lenne az életük! Kíváncsi voltam, hogy ki tudnak-e emelni egyetlen egy fellépést, ami olyan nagyon emlékezetes volt számukra. Ezt a kérdést is kipipálhattam, hiszen elárulták, hogy a legemlékezetesebb megmutatkozásuk az éppen 1 éve volt az ANK Táncfesztiválon, ahol először léptek fel duóként, és nagyon jól sikerült a debütálás.   

A lányok többször is a színpadra léptek, hol párban, hol csapatban. Nagyon tehetséges párossal beszélhettem. Sok sikert kívánunk Nekik a továbbiakban is!   

Málnai Adrienn 11/c