Barátságosak, mint Casper vagy ellenségesek, mint azok a kísértetek, amiket szemtanúk beszámolójából ismerünk? Akárhogy is van… hiszünk egyáltalán a túlvilági létben? Íme a bizonyíték, na de melyik állításra?

Elég gyakori, főleg a középiskolások körében - a minimális korhatár egyre lejjebb húzódik -, hogy hétvégi kikapcsolódásként horrorfilmet néznek. Ilyenkor lehet a legjobban rájuk hozni a frászt. A film pont a legijesztőbb résznél tart, amikor csörömpölés hallatszik a konyhából. A normális emberek ilyenkor túlesnek egy kisebb szívinfarktuson, a kevésbé normálisak kimennek és megnézik mi történt, ezzel egy időben születnek meg a lehető legvalószínűtlenebb elméletek: egy őrült gyilkos betört a házba és meg akar ölni mindenkit – vagy – feldühödött szellemekkel van tele a ház, akik bosszút akarnak állni. Arra véletlenül sem gondolnak, hogy a macska felmászott az asztalra és leverte a poharat. Miért is? Az túl egyszerű lenne. Ilyenkor még a hitetlen ember is elgondolkodik, vajon tényleg lehet egy a miénkkel párhuzamos világ, amelyben a szellemek élnek? A válasz az előtte megnézett horrorfilmek mennyiségétől és minőségétől függ. Aki nem nézett eleget – és ezután nyilván nem is fog – az elfogad bármilyen idióta magyarázatot, kivéve a túlvilági lényeket. A pszicho-horror rajongói azonban rendesen összecsinálhatják magukat. Ennek a műfajnak ugyanis pont ez a lényege, de a szellemek létezését ez sem bizonyítja. Fogjuk továbbra is a macskára.

Most pedig vonatkoztassunk el egy kicsit a filmektől. A legtöbb embernek van olyan hozzátartozója vagy barátja, akit elveszített, de nap, mint nap gondol rá. Ők biztosan érezték már, hogy valamit nagyon el szerettek volna érni, de számos akadállyal kerültek szembe – később azonban mégis sikerült legyőzniük őket. Vajon megfordult bennük, hogy valaki közreműködhetett? Vagy földhözragadtak és olyan dolgot állítanak, amit még senki nem bizonyított? Tény, hogy az ember saját maga hozza a döntéseit a siker érdekében, de nem kizárt, hogy a legtöbb sikeres ember mögött igencsak nagy motiváció van – és ez lehetett valakinek az elvesztése. Ez ösztönzi arra, hogy minél nagyobbat alkosson, esetleg beírja magát a történelembe, holott tudja, hogy feladni könnyebb lenne. Mégsem teszi és a végén mosolyogva fordul az elveszített személy fényképéhez - de talán könnyekkel a szemében - és ha nem is mond semmit, tudja, mindez nélküle nem is jöhetett volna létre.

Ez sem bizonyíték a kísértetek fizikai létezésére, arra viszont igen, hogy akit egyszer elveszítettünk, még velünk maradhat.

Számos sorozat készült a horrorkedvelők szórakoztatására, ilyen például a Ghost Lab (Szellemlabor) és a Haunted (Állati kísértetek), valamint a Haunting (Kísértetjárás). Mindegyik szemtanúk beszámolójáról szól, akik valamilyen kísértetjárást éltek át. Hogy ezekből mennyi a valóság, és mi a szemfényvesztés, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Annyi azonban elmondható, hogy Anglia egyes részein gyakran számolnak be kísértetjárásról. Vannak, akik ennek valóságalapját is kétlik. Két kollégámmal (Vitvindics Laura, Kápolna Elvira) utánajártunk, és a következő képet a kételkedőknek küldjük sok szeretettel!

Csernyánszky Benigna