Ünnepély, buli…., kinek, mi! A végzős diákok életében egy nagyon fontos esemény volt január 27-én, intézményünk színháztermében. Ekkor tartottuk ugyanis a hagyományos Szalagavató ünnepélyt, vagy bulit…, azaz kinek, mit. Hiszen biztos, mindenki másként fogja fel. Van akinek csak egy szalagot jelent az egész. Van akinek viszont meghatározó mérföldkő az életében.

Idén az én osztályom vállalta a „műsorozást”, pontosabban, drága osztályfőnökünk, Tislerics László tanár úr vezetésével állítottuk össze az egész előadás kompozícióját. Így ez a pénteki délutánból lett este, számunkra is nagyon sokat jelentett. Kezdjük a legelején…
Rengeteg ember, össze-vissza rohangáló végzősök, és úgy an block mindenki rohant, kivéve talán a büfés nénit. A színházterembe való bejutás nekünk, a műsort magára vállaló osztálynak sem volt egyszerű. Végül azért sikerült.
Szépen elkészültünk, és persze felkészültünk. Elkészültünk a látvánnyal, a dekorációval, és felkészültünk az eseményre lelkiekben is. Ezen a napon mi voltunk a „VIP-esek”, mi segítettünk abban, hogy az ünnepi rész zökkenőmentes legyen. Majd elkezdődött a Szalagavató eseménye azzal, hogy a  12.osztályosok bevonultak a színházterembe. Néhány megfáradt szempárt, és megannyi boldogságot sugalló tekintet lehetett látni. Igen, a függöny mögül ezeket tudtam elcsípni. Elhangzott a Himnusz, teltház volt a színházteremben. Az igazgatónő, a tanárok, a rokonok, a végzős diákok, és természetesen mi, a szervezők töltöttük meg a hatalmas termet.

Útjára indítottuk a műsort, amire oly sokat készülődtünk. Elsőként Demjén Ferenc egyik slágere, a Szabadság vándorai című dal hangzott el. A közönség megcsodálhatta a hozzá tartozó, sokatmondó videoklipet is. Aztán következtek azok a bizonyos monológok, amiket rengetegszer próbáltak az osztálytársaim. Sikerük után következett egy duó, Kovács Denise éneke, és Fábián Petra koreográfiája. Az estén elhangzott egy, az eseményhez tökéletesen illő, Kovács Kati szám is. Végezetül az osztály közösen elénekelte a Bartók Eszter féle Búcsúdalt. Azt hiszem, sikerünk volt. Következett talán az est fénypontja, a szalagok feltűzése. Mivel mi C osztályba járunk, rendhagyóan a C osztálynak tűztünk. Mint ahogy azt utólag megtudtam, nem minden csapatnál ment zökkenőmentesen a folyamat, de az én osztályomnak sikerült a szalagtűzés. Megtörtént a virágok átadása is, majd következtek a gratulációk. Jó volt így együtt látni a végzős osztályokat. Némi meghatottságot éreztem a levegőben. Ez nyilván nem véletlen.

Egyébként a szalagok tűzésével nem ért véget az este. Mind a három osztály picit átszellemült, magukra öltötték az osztálytáncukhoz illő ruháikat, előadták a produkciókat, amelyekkel készültek. A háttérben ugyanakkor kivetítőn figyelemmel lehetett kísérni az eltelt négy évüket. Fotókat láthatott a közönség az osztályok közös programjairól, az osztálykirándulásokról, de összehasonlíthattuk a gyerekkori képükkel a mostani énjüket is. Nagyon ötletesen oldották meg, tetszett az egész!
Nem maradhatott el természetesen a bál sem… Rengeteg szép ruhát lehetett látni, kattogó vakukat, büszke hozzátartozókat.

Gratulálok minden kedves végzősnek! Jövőre Mi következünk!   

Málnai Adrienn – 11.c