írta: Csernyánszky Benigna

Én azt mondom, kettő az egyben! Az egyik legjobb dolog a világon napsütésben snowboardozni vagy síelni, kinek mi. Bár a legtöbb embernek eszébe sem jutnak a téli sportok, ha meghallja azt, hogy Olaszország. Pizza, pizza és esetleg pizza, de semmi esetre sem a hó. Na és miért jó Olaszországban téli sportot űzni? Na miért? Ki tudja, mi? Akkor most elmesélem, hogy szerintem miért jó Olaszországban síelni vagy snowboardozni.

Már maga az utazás egy nagy élmény. Különösen busszal. Remek csapatépítő tréning, ezen kívül garantáltan mindenki megtanulja értékelni a friss levegőt, miután leszállt. Bár őszintén szólva, nekem semmi bajom a buszozással, a tizenkét órás buszozással sem, ugyanis a baráti társaságomnak ezt a felét évente egyszer látom. Ráadásul Molveno gyönyörű tájai mindenkit kárpótolnak a sok ücsörgésért. Az ugyan kevésbé vidám dolog, hogy a szállodában nem ismerik a fűtés fogalmát, de síelésnél elvárható, hogy mindenkinél legyen termópulcsi.

Esetleg aki rutinos, mint én, olyan hálózsákot visz, ami
-10^◦C-ig bírja. Nem mintha különösebben fontos lenne a szálloda, elvégre a nap nagy részét Andaloban töltöttük, ami nincs messze Molvenotól. Ja, és síeltünk. Mármint a legtöbben, de hát valakinek ki kellett lógnia a sorból, én természetesen boardoztam, függetlenül attól, hogy síelni még mindig jobban tudok, de reményeim szerint ez majd elmúlik. Minden esetre közeli barátságba kerültem a tanpályával. Aztán, amikor meguntam, hogy sokan vannak és mind kezdő, átmentem egy másikra. Na jó, azért a történethez hozzátartozik, hogy első nap én is síeltem, bemelegítés címszó alatt. Hát a bemelegítés úgy nézett ki, hogy a második körben felkeveredtünk az egyik fekete pályára, ami alapvetően nem probléma. Két barátnőmmel voltam, egyikünknek sem okoz gondot egy fekete pálya. Igen ám, csak az idő nem támogatta a száguldozásunkat, ugyanis akkora köd volt, hogy két métert sem láttunk, esett a hó és fújt a szél. Nem tudom, pontosan mennyi idő volt, amíg leértünk, de azalatt megfagytunk, megtanultunk szép hosszú összetett mondatokban káromkodni és minden vágyunk egy pohár forralt bor volt. Megpróbálkoztunk könnyebb pályákkal is, de a látási viszonyok ott is… ja, nem voltak látási viszonyok. A köd ugyanis elkezdett lejönni a hegyről, és a végére már a legalsó pályákon sem lehetett látni. Szóval nem ez volt a legnagyobb élményünk.

Erre a címre talán az pályázhat, amikor felfedeztünk egy hatalmas mókust (persze nem az első nap…) és a napsütésnek hála láttuk a pályákat, így egy fekete színnel induló pályán megállás és lassítás nélkül csúsztunk végig. Ez az egyik legjobb a síelésben, bár a combizmok biztosan más véleményen vannak.

Szóval mi kaptunk hideget, meleget és ezt szó szerint értem. Meg persze megtapasztalhattuk az élet apró örömeit, mint például síbakancs után sportcipőt húzni. Aki síelt már, az tudja, miről beszélek. Ismét piros pont a snowboardozásnak, a snowboardos bakancs ugyanis nagyon kényelmes. Mindent egybevetve, Olaszország se nem napsütés, se nem hóesés, hanem kettő az egyben!