A napi tanulás, az iskolák által megfogalmazott elvárások mellett, az igazi közösség-formálásra, a személyiség fejlődésére helyezik a hangsúlyt az ANK Kollégiumának nevelői. Az elmúlt tanévről a kollégium igazgatóját, Csetényi Sándort kérdeztem.

cikk: Fábián Mária

Mennyire volt népszerű az ANK kollégiuma az elmúlt tanévben a diákok, a szülők körében?

Igazán speciálisnak nevezhetem a tavalyi évet, mivel először fordult elő, hogy nagy létszámban érkeztek hozzánk új kollégisták, ráadásul nem csak kezdők, tehát 9. osztályosok, hanem idősebbek is. Mindez annak volt köszönhető, hogy felszámolták a Hajnóczy kollégium Puskin téri épületét, így onnan átvettünk diákokat, 35 fiatalt. Ezért arra kényszerültünk, hogy bővítsük a férőhelyeink számát a létszámnak megfelelően, amihez természetesen engedélyt kértünk és kaptunk. Most 324-en lehetnek nálunk kollégisták az eddigi 318-cal szemben. A helyeket a 4. emeleten lévő technikai személyzet öltözőjéből és raktárából alakítottuk át, őket pedig az első emeleten helyeztük el. Összességében azonban több mint 200 új kollégista kezdte meg nálunk a tanévet, ami bizony komoly feladat elé állított bennünket.

Mi ilyenkor a legnehezebb? Az, hogy más elvárásokat támasztottak eddig velük szemben, hogy nehéz sorsú családokból érkeztek, illetve hogy voltak, akik már érettségiztek, most már 13. évfolyamosok, így ők több szabadságot reméltek?

Igen. Komoly probléma egy ilyen helyzetben az integrálás. A mi kollégiumunkban bevált, jól működő szabályok és számos sikeres projekt, valamint szabadidős program várja a diákokat. Az újaknak meg kell ismerniük és el kell fogadniuk ezeket a szabályokat ahhoz, hogy jó légkörben, oktatási és nevelési szempontból egyaránt aktívan és sikeresen töltsük el az évet. Most egy különleges helyzet állt elő, a többségnek, azaz a 200 diáknak kellett a kisebbséghez, a mi 100 fős kollégistánk által is képviselt elvárásokhoz igazodniuk. Abban az esetben, ha a diákok nem ehhez voltak szokva, ha otthonról sem hoztak hasonló szokásokat, indíttatást, ha már érettségi után túlságosan is felnőttnek képzelik magukat, akkor nem könnyű a nevelőtanárok dolga. Mondhatom sok esetben küzdöttünk, de megérte, nehéz, de jó évet zártunk.

Milyen problémákkal kerültek leginkább szembe?

A motiválatlansággal, azzal, hogy sok esetben rossz intézményt választottak a gyerekek a továbbtanulásukhoz így pedig folyamatos kudarcok érték őket. Azzal, hogy nincs jövőképük, hogy sem a tanulásban, sem a szabadidős programokban nem találták meg önmagukat, a helyüket. A feladatunk tehát többek között az volt, hogy különböző módszerekkel ezeken a gondokon enyhítsünk.

Milyen módszerekre gondolsz?

A legegyszerűbbekre, mégis a leginkább hatékonyakra, olyanokra, amelyek azért hiányoznak az életükből. Így például a személyes és a csoportos beszélgetésekre. A programokba, szakkörökbe való bevonásra, a korrepetálásokra vagy az egyik kiemelt programunkra, amely a drogmegelőzést, pontosabban a szenvedélybetegségekkel és annak terápiájával való megismerkedés. Ez utóbbit például egy rendkívüli helyre szerveztük, a pécsváradi Változóházban jártunk a diákokkal. Mindannyian úgy vélekedtek, hogy ez egy életre szóló élmény volt számukra.

Melyek voltak a kollégium legnépszerűbb programjai?

Nem is ezzel kezdeném, hanem inkább azzal, hogy a szűkös anyagi körülmények ellenére is sikerült mind a már hagyományosnak mondható, mind az újabb programjainkat megvalósítani. Így ebben a tanévben is megvalósulhatott például a gólyatábor, a farsang, vagy éppen a diáknap. Ez az egyesületünknek is köszönhető. De jutalmakra vagy szociális támogatásokra is ebből futotta. Sőt a nagy projektjeinket is sikerült megtartanunk. Három ilyen volt, az egyik, ökokollégium révén természetesen az Ökoprogramunk, a másik kettő, az Egészségnevelési- és a Március 15-i rendezvényeink. Ezeket a projekteket azért szeretjük, mert sokkal több diákot sikerül bevonnunk, mintha csak egy egyszerű előadást kellene meghallgatniuk, ráadásul sokszor kérünk fel kortárs segítőket, akik jelenléte még motiválóbb a diákok számára. Persze több apró rendezvényünk, programunk van a kollégiumi diáktanács ötletére támaszkodva, ami azért jó, mert így még szívesebben vesznek részt rajta a kollégisták. Ami új volt még, hogy sok szakembert is bevontunk ezekbe a projektekbe, felvettük az egyetemmel és az öko-szervezetekkel a kapcsolatokat, így újszerűen és aktívan, interaktívan dolgozták fel a témákat a fiatalok. Komoly produktumok születtek ezekből az együttműködésekből, ez óriási siker. Ezeket a projekteket, vagy ha van, lesz a diákoknak új ötletük, természetesen a következő tanévben is folyatatni kívánjuk.

 

Ökokollégiumként mi mindent csinálnak?

Ahhoz, hogy egy kollégium megkapja ezt a címet pályázni kellett és nagyon komoly kritériumoknak megfelelnie. Többek között szelektíven gyűjtjük a hulladékot, rendszeresen gondozzuk a kollégium virágait, az épület melletti növényzetet, öko projektnapot tartunk, együtt működünk más hasonló elveket valló szervezetekkel, virágokat ültettünk, sőt elültettük a „Kollégium fáját” is. Szóval sok mindent teszünk a környezettudatosság érdekében. Ebben a tanévben is pályáztunk, most az energiatakarékosságra lehetett benyújtani a terveinket, az önkormányzat ezt újszerűnek és példamutatónak tartotta. Az egyesületünk olyan függönyökre pályázott, amelyek hő- és fényvisszaverők. Mivel nyílászárókat nem tudunk cserélni, így ezt a megoldást választottuk, a lehetséges maximális összeget megnyerve erre.

Többször is említette már, hogy az egyesület szervezi, pályázik, milyen egyesületről van szó?

Ez az „Otthon az otthonban egyesület”, a kollégium dolgozói, vagyis a pedagógusok és a technikai személyzet egyaránt fizet tagdíjat, ebből, valamint az adók 1%-ból gazdálkodunk. Fő célunk, hogy a kollégium technikai feltételein javítsunk és támogassuk a diákok programjait.

Beszéljünk egy kicsit a másik nagy projektről, az egészséges életmódra nevelőről!

Ennek nagy hagyományai vannak nálunk, itt verseny keretében oldjuk meg a napot, ami egy sorozat vége. Ezt úgy kell elképzelni, hogy hat – hét témakörben, többek között például a drogok ismerete, a drogfogyasztás megelőzése, veszélyei, a családtervezés, vagy az elsősegélynyújtás is terítékre kerül, szóval felkészítik a szakemberek – orvosok, védőnők, mentőtisztek, stb. – a diákokat, majd a zárónapon elméleti és gyakorlati versenyszámok során derül ki, melyik csapat a legjobb. Ebbe a programba mindig bevonjuk az ANK 1-es és 2-es általános iskolásait és a gimnázium tanulóit is, plusz ott van vagy vannak a mi csapatunk, csapataink is, a kollégisták.

 

A harmadik nagy projektünk a Március 15-e megünneplése, szintén alkotó, kreatív, interaktív módon. Ez kiválóan beválik, népszerű a diákok körében, folytatja Csetényi Sándor igazgató.

Vannak előzetes feladatok, például plakátot kell tervezni és megvalósítani, a korabeli öltözködési stílusokat meg kell ismerni, fel kell készülni a kokárdakészítésre, elméletben tudni kell az eseményeket, mert arról mindig egy totó kitöltésével adnak számot a diákok, de tanultak korabeli verbunkos és lánytáncot is. Ezek az előkészületek teszik lehetővé, hogy a csapatok állomásról állomásra haladva bemutassák, mit tudnak március 15-ről. Fantasztikus mindig a hangulat, és előtte a lázas készülődés. Idén különösen jó volt, hogy a korai nyári idő miatt a kollégium előtti téren tartottuk az ünnepség részét a projektnek, énekkel, versekkel, tánccal, amit a környéken lakók és az arra sétálók is végignéztek. Ez számomra külön öröm volt, mert büszke voltam, hogy az itt élők azt is láthatják, amiben jók vagyunk, nem csak az esetleges esti hangoskodásunk alapján ítélnek meg bennünket.

 

A nagy programokon túl is számos igen hasznos szabadidős tevékenység várja a kollégistákat, említsünk meg ezek közül is néhányat!

Igen, 22 különböző szakkörünk van. Ezek között a röplabdától a színjátszókig szinte minden megtalálható, így van 6 féle sportszakkörünk, így asztalitenisz, röplabda, kosárlabda, természetjáró, labdarúgás, atlétika, úszás, kondi, de van origami, gasztronómiai, kertbarát, sporthorgász vagy éppen barkács szakkörünk is. A sportban vannak olyan területek, amelyeket városi szinten mi szervezünk a kollégiumok között, ilyen az úszás, a labdarúgás, az atlétika és a röplabda, de tervezzük, hogy a következő évtől a fekvenyomó-versenyt is mi szervezzük majd.

Az előzőekre építve 2011. október, november környékén megalakítottuk a tehetséggondozó munkaközösségünket is, ez elsősorban a röplabdázókra és a színjátszókra épül. A sikereken felbuzdulva a tehetséggondozó munkaközösséget kibővítettük városi szintűre, és közös szervezésben megrendeztük a Kollégiumi Színjátszók I. Találkozóját. Ezt a rendezvényt még kicsit ki is szélesítettük regionálissá, miután a találkozón részt vettek a tehetséges kaposvári diákok is, a Klebersberg Kollégiumból. Szeretnénk ezt hagyománnyá tenni és még bővíteni a csoportok létszámát.

 

Amiről eddig beszéltünk az a diákok nevelése, szociális kompetenciák erősítése, a társadalmi – kulturális beilleszkedés, kiteljesedés elősegítése. De legalább ilyen fontos egy kollégiumban a tanulás. A szülők méltán várják el, hogy az itt élő csemetéjük elvégezze a házi feladatát, jól felkészüljön az iskola által támasztott követelményeknek.

Igen, a nevelés nagyon fontos, sőt a nevelést és az oktatást nem is lehet különválasztani! De valóban, nagy a nyomás a tantárgyi megfelelések, jó teljesítmények irányában. A szülők örülnek, hogy programjaink révén sokat fejlődik gyermekük személyisége, de természetesen az alap az, hogy hogyan teljesít az iskolában. Mi ennek az elvárásnak is szeretnénk megfelelni. Ezért az új kollégistáink, legyenek azok a most középiskolát kezdő 9. osztályosok, vagy a máshonnan érkezett új kollégisták még kötött formában, nevelői felügyelet és segítség mellett tanulnak a szilencium idejében, egy adott teremben. Ugyanez a helyzet az idősebb, de gyengébben teljesítő tanulóknál is, míg azok, akik önállóan is jó eredményeket képesek produkálni, illetve már érettségiztek, de még továbbtanulnak egy felsőfokú, de nem diplomát adó intézményben, nekik szabad egyedül, de nevelői felügyelet mellett a saját szobájukban, vagy a könyvtárban felkészülni az iskolai tananyagból. A leggyengébbek számára 8 tantárgyból biztosítunk lehetőséget korrepetálásra. Hál, Istennek eredményesek vagyunk, 10% alatti a bukások aránya, ez hasonlít egy elit gimnázium eredményéhez. Ez átlag, a lányoknál kevesebb ez az arány, ők bizony szorgalmasabbak.

A fiúk ebben a korban kissé talán hanyagabbul kezelik a tanulást, elfoglalja őket a sok közös szabadidős tevékenység, de az ő rosszabb teljesítményük fakadhat abból is, hogy olyan környezetből érkeznek esetleg, ahol nem is elvárás a kiváló tanulás?

Valóban így van, nagyon meghatározó a diákok teljesítményében, hogy milyen viszonyok, elvárások uralkodnak a családon belül. A családnak a szociális, gazdasági helyzete, az, hogy együtt élnek-e a szülők, hogy valamelyik családtag külföldön dolgozik-e, egyáltalán van-e munkahelyük a szülőknek, megjelentek-e egyéb – például alkohol, drog, erőszak – problémák? Ezek bizony nagyon megjelennek a tanulási eredményekben. A bukások egyik oka ez. A másik inkább a rossz iskolaválasztás. A szülő ráerőlteti a gyerekre a saját elképzelését, amiről számunkra kiderül, hogy a diák nem akarta tanulni. Így persze nem motivált, de sokszor előfordul, hogy meg is haladja az erejét, a tudását, a képességeit az, amit tanulnia kellene. A szülőknek bizony látniuk kellene, hogy a helyes iskolaválasztás fél siker a gyerek jó tanulásában. Ezekben az esetekben nagyon nehéz a dolgunk. A motiváció hiánya ott is megjelenik, hogy a diákok nem nagyon látnak maguk előtt jövőképet. Igazából nem tudják mit is tanuljanak ahhoz, hogy majdan el tudjanak helyezkedni. Erős bizonytalanság van rajtuk. De azért mindig akadnak olyan diákok, akik céltudatosak, erősek, kitartóak, őket abban kell segítenünk, hogy ez hosszútávon így maradjon. Tehát vannak sikereink, és nem csak a most említett elhivatott tanulók esetében. Az egyik kollégám úgy fogalmazta meg az év végi beszámolójában, hogy óriási sikernek tartja, ha a gyengébb képességű, kevésbé motivált gyereket képes ösztönözni a tanulásra, és kicsit jobb tanulmányi eredményt elérni vele, tartósan. Ez sokkal nagyobb, ezáltal örömtelibb siker.
Összetett, szép munka a miénk.

Ez jó zárszó lehetne, de új feladatok várják a kollégium nevelőit a 2012/13 tanévben.

Igen, 30 éves lesz a kollégium, ezt több, általunk fontosnak tartott rendezvénnyel szeretnénk megünnepelni. Lesznek kiállítások, sportversenyek, tervezzük, hogy a volt diákokkal tartunk egy nagy találkozót, egy óriási kulturális bemutató napot fogunk tartani, és még sok-sok programmal ünnepelünk majd. A kollégák már elkezdték a tervezést, a munkatervünk összeállításakor a tanév elején, mindez konkretizálódni fog.

Sok sikert kívánok e sok remek cél megvalósításához!