Most nyugodtan elgondolkodhatunk azon, hogy számunkra mennyire fontosak a kapcsolataink. Hogy mi a normális és a természetes? Erre talán nincs is értelmes válasz, hiszen különbözünk. Mindenki számára más jelenti a jót, és a rosszat. Fontos, hogy támogassanak? Kell lennie olyan embernek, akinek elsírhatjuk a bánatunkat? Akivel megoszthatjuk az örömeinket? Aki mindig mellettünk áll? Mivel nem vagyunk földönkívüliek, ezért minden normális ember számára kell támasz. Legyen szó szülői, testvéri, vagy baráti támogatásról, szeretetről.
cikk: Málnai Adrienn
 

Nem éri meg eljátszani a szüleink bizalmát

Hosszasan lehetne vitázni arról is, hogy milyen szerepek a normálisak egy kapcsolaton belül? A tinédzserkorban a többség azt hiszi, hogy akkor lesz hatalmas egyéniség, ha nem foglalkozik a szüleivel, és hagyja megromlani, ellaposodni a kapcsolatot. Szerintem viszont épp hogy ebben a korban alapozzák meg véglegesen, ami már átnyúlik a felnőttkorba is.

Egyke vagyok. Talán éppen ezért mondhatom el, hogy nagyon szoros a kapcsolatom a szüleimmel. Az életem során már többször is eljátszottam a gondolattal, milyen lenne az, ha még egy gyerek lenne a családban. Ha ő is ilyen erős természettel rendelkezne, mint én, akkor elég kegyetlenül alakulnának a mindennapok. Rengeteg konfliktus lenne… Tehát szoros a kapcsolatom a szüleimmel, de nem mondom azt, hogy nem szoktunk veszekedni. Akkor hatalmasat hazudnék. Minden családban van vita, és szerintem ez így van rendjén. Sohasem szabad eljátszani a szüleink bizalmát. Szerintem manapság kevés tini tudja betartani azt, hogy hazaérjen időben, hogy betartsa, amit indulás előtt megígért. Én erre mindig alaposan odafigyelek, a szülők bizalma a legfontosabb!

Tizenéves korban nagyon nagy szerepük van a haveri kapcsolatoknak.

Fontos, hogy sok haverunk legyen. Ezek bár felszínes dolgok, de hogy szépen fejezzem ki magam, pont megfelel a szabadidő eltöltésére, unaloműzésre, és persze, hogy kommunikáljunk.
Itt a két ember között vagy a csoporton belül nem alakul ki különösebb kötődés, de jó, hogy vannak…

A barátság teljesen más. Mindent tudunk egymásról, nagy szerepe van a kölcsönösségnek, a tiszteletnek. Belőlük van a kevesebb. Sokan nem ismerik a következő fogalmakat: önzetlenség, bizalom, törődés. Ezek a legfontosabb tényezők, a szeretet „kellékei.”

Mindig kiállok a saját véleményemért, és nagyon nem szeretem az érdekdolgokat, és az egyoldalúságot. De hát, amíg élünk, addig tanulunk!

Egy biztos, a szülők azok a személyek, akik szeretnek és támogatnak, miközben az álmainkat kergetjük. A barátok, pedig olyanok, mint a csillagok, nem mindig látjuk őket, de tudjuk, hogy vannak!