Életed minden területén maximálisan szeretnél teljesíteni, de ez nem mindig sikerül? Előfordul, hogy egyáltalán nem? Próbálsz megfelelni az iskolában, a munkahelyeden, otthon, a kapcsolataidban, a nagyvilágban, de nem tudod úgy összehangolni az összeset, hogy egyik erősítse a másikat? Igen, ilyenkor általában észleljük, hogy megtört valami. Pedig annyira igyekeztünk kikerülni, és mégsem sikerült. Mikor már minden pozitívvá vált körülöttünk, akkor jött a következő csapás? Elszomorodsz, és az jut eszedbe, hogy milyen nehéz. Pillanatra talán megoldhatatlannak is látszik, de megoldhatatlan nincs!
szerző: Málnai Adrienn
 

Az élet igazságtalan. Ritka, hogy minden úgy alakuljon, ahogy azt szeretnénk…

Mindannyiunk élete tartogat meglepetéseket és valljuk be, ha ezek a meglepetések nem lennének jelen az életünkben, akkor unalmas, egyhangú, monoton világ lenne az egész. Tulajdonképpen azt is kérdezhetném az Olvasóktól, hogy miként lehetne megélni a rosszat?
Egyértelmű, hogy az embereknek a saját fejükben kellene átállítani valamit. Valamit, amitől változik a nézőpontjuk jó néhány dologgal kapcsolatban.

Minden élet egy tanulási folyamat. Hibázunk, aztán megpróbálunk belőle tanulni, persze nem mindig sikerül, és ebből következik egy újabb hiba, de nem szabad összetörni. Hibák nélkül is unalmas lenne az életünk, hiszen nem lehetne mit tisztázni, nem lehet mit rendbehozni.

Szülői veszekedések, vesztese a gyerek               Akkor tudunk mosolyogni, ha már megtapasztaltuk a jót és a rosszat is

Talán picit primitívnek fog tűnni a következő példa, de ez is nagyon fontos, már csak azért is, mert minden a kisgyerekkorunktól kezdődik.
Biztos mindenki életében előfordult, hogy szinte egy kerékpáros családi kirándulásra sem tudott úgy elindulni, hogy ne találkozott volna össze minden egyes kanyar után a betonnal. Úgy gondolom, hogy 4-5éves korban ez teljesen természetes, hiszen a gyerek életében ez is „csak” egy tanulásnak számít. Van, aki hamarabb, van aki később sajátítja el. De fontos, hogy már akkor tudja, hogy nem szabad feladni, hiszen egyszer úgy is megtanul. Persze csak, ha igazán szeretné. Rosszat jó követ. Jót pedig rossz. Mégis azt mondom, hogy fontos lenne már egészen kiskorban odafigyelni arra, hogy ezzel a gyerekek is tisztában legyenek!

Tinédzserkorhoz érve kezdődnek talán az első nagy lépések az életben, nem mondom azt, hogy az óvodás és a kisiskolás kor olyan nagyon egyszerű, mert sokaknak már az sem az. De akkor még nem kell olyan dolgokon törni a fejünket, ami a későbbiekben nagyon meghatározó lehet.  Gimnázium, óriási megfeleléskényszer is előfordulhat, időbeosztás, kapcsolatok, szerelmek, szakítások, és sokaknak bizony már azzal a gondolattal is el kell játszaniuk, hogy hogyan szerezzék meg a zsebpénzüket.
Tény és való, stresszes időszak. Hogy miként tudjuk kijátszani a nehézségeket, azt mindenki maga kovácsolja.

     
Fontos a kitartás...                          olykor mindenkiből elegünk van........... néha jót tesz a sírás!

Valaki gyakran, valaki ritkábban ütközik falaknak, de olyan ember kötve hiszem, hogy létezik, aki még egyszer sem botlott meg és esett el élete során. Fel kell tudni állni, és menni tovább az utunkon. Elveszíthetjük társainkat, barátainkat, szeretteinket. Felnőttkorban is ez folytatódik, hiszen akkor sem áll meg az élet, ha történik valami nem kívánt. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az emberekben mindig legyen annyi, hogy folytassák, amit elkezdtek, és soha ne adják fel. Még akkor sem, ha valami éppen kilátástalannak tűnik. Jó lenne, ha azon a ponton is az kattogna a fejekben, hogy még nem tettek meg mindent az életben, és hogy még muszáj folytatni, mert rengeteg jó dolog várhatja az életben. Ez az, amire tanítani a legkevésbé sem lehet senkit. Ennek jönnie kell, vagy nem. Ez anno vagy át lett állítva az agyban, vagy nem. De soha nem késő elgondolkozni és átkonvertálni azt, amit még lehet…