Az emberek 90 százaléka függ valamitől, vagy valamiktől. Lehet ez bármi, drog alkohol, szex, játék, vásárlás, pénz, gyilkolás (lásd sorozatgyilkosok), és még sorolhatnám. A függőség nem alakul ki mindenkiben.

cikk: Zsirmon Norbert

Vannak olyan típusú emberek, akiknél bizonyos dolgok kipróbálása függőséget okoz, viszont vannak olyan emberek, akiknél nem. Jó példa vagyok erre saját magam. Sok dolgot kipróbáltam már, – nem vagyok rá büszke, de ez van – és mégsem lettem függő. Ezeknek az embereknek szerencséje van. Emlékszem, amikor kilencedikes voltam, elmentünk a kollégiummal Pécsváradra. Ott volt egy Változóháznak keresztelt intézmény. Itt a függő emberek rehabilitálásával foglalkoznak, legyen az illető bármilyen függő is. Nagyon sokféle embert ismertem meg ott. A nekünk szánt program során elmesélték a történetüket, hogy mi okozta a függőségüket, mivel jár ez. Volt itt alkohol-, vagy játék-gép függőtől a vásárlás függőig mindenki. Nagyon érdekesek voltak ezek a sorsok, most közreadom az egyik személy történetét. Ő vásárlás függőségben szenvedett.

Neveket természetesen nem mondtak nekünk, így én sem írom meg ki ő, de ez ebből a szempontból nem is lényeges. Az ő vásárlás függősége, már kiskorában megmutatkozott. Mindig is nagyon szeretett vásárolni. Ám akkor még senki sem gondolta, hogy így végződik ez a hóbort. Amikor felnőtt, és már volt munkája, akkor ébredt rá igazán, hogy csak akkor lehet boldog, ha vásárol. Vagyis boldogságot vásárolt, nem ruhát, cipőt, vagy bármi mást, ezeken keresztül csakis a boldogságot igyekezett megvenni. És ugye tudjuk, hogy az ilyen nem tart sokáig. Ennek az érzésnek a fenntartásához folyton vásárolnia kellett. Elmondása szerint, jobban érezte ilyenkor magát. Elmondta, hogy órákat szertett a legjobban venni. Imádta az órákat. Mire bekerült oda, mármint a Változóházba, már volt nagyjából 20-30 karórája. A sok költekezéssel adósságokat halmozott fel. Szépen lassan elveszítette a munkahelyét. Kilátástalanná vált az élete. A bankok zaklatásától, és a folytonos idegeskedéstől nagyon megrokkant. A családjától kért ekkor segítséget, ők, amíg tudták támogatták anyagilag, de ebből a pénzből is mindenfélét vásárolt. Boldog akart lenni…

Egy napon a szülei megtalálták a Változóházat, majd utána érdeklődtek, és leültek a fickóval beszélgetni erről. Nem tetszett neki az ötlet, tagadta a függőségét, miközben a szülei tisztán látták rajta. Azt ígérte megváltozik, de gondolhatjuk, hogy nem sikerült egyik napról a másikra. Fokozatosan veszítette el a barátait, és sajnos a családját is. A család már nem tudott neki segíteni anyagilag, ezért teljesen elszigetelődött. Egy napon aztán hazament, majd beleegyezett abba, hogy bemenjen oda. Nem ment egyszerűen az ottani élet, először nagyon nem volt engedékeny, és folyamatosan depressziós volt. Ma már teljesen normális életet él, pedig csupán 3 évet volt a házban. Meggyógyult. Nehezen, de sikerült elérnie a célját. A kérdésünkre, hogy hogyan sikerült azt mondta, akarat kérdése az egész. Meg akartam gyógyulni. A szülei eladták a sok felhalmozott cuccot, amit vett. Szépen sorjában fizetgetik az adósságokat, és most tényleg őszintén boldog. Azóta nem találkoztam vele, de remélem, egyszer összefutunk majd egy boltban, ahol csak éppen azt vásárolja majd, amire tényleg szüksége van.

Ebből is látszik, hogy az a dolog, amitől függő valaki, csak átmenetileg okoz vagy okozhat jó érzést. A függő szervezet a lelki működéseket is befolyásolja, amelyekkel, ha előbb nem, a leszokási kísérletek idején kell szembesülni. A cselekvés hosszabb kimaradása a központi idegrendszer működésében olyan változásokat eredményez, melynek jelei a megvonási tünetek: szorongás, frusztráció, dühösség, koncentrálóképesség zavara, nyugtalanság. A függő eldöntheti ilyenkor, hogy kibírja-e a fájdalmakat, és kínokat, vagy még mélyebbre süllyed a nyúl üregében. Ehhez biztosan nagy akaraterő kell, és ha olyan a környezetünk, akkor a barátok, és családtagok segítsége sem árthat. Biztosan könnyebb így megvalósítani a célt, tiszta lelkiismerettel, és tiszta szervezettel élni. A legtöbb függő a leszokásnál segítség nélkül belebukik. Ezért vannak a különböző terápiás központok, és otthonok.