szerző: Málnai Adrienn

A szürke, monoton hétköznapok aligha nyugtatják meg az embereket, főleg, ha még ráadásul nagyvárosban is élik mindennapjaikat.
Talán ezért fordulhat elő az a különféle magazinműsorokban, hogy a megállított járókelők közül hárman biztosan a pénzt, a jövedelmet sorolják fel első helyen, mint a boldogság zálogait. Bele sem gondolnak abba, hogy egy nem feltétlenül vagyonos ember is lehet boldog, sikeres. Sikeres a mindennapokban.

Mert miért ne lehetne az? Lehet nem vállalkozó, lehet nem előadóművész, lehet nem médiaszemélyiség, de attól még érezheti jól magát abban a közegben, amiben él. És ez bőven elég. Persze nem mindenkinek… Sajnos.

Alapvetően a siker az egy megfoghatatlan dolog, viszont nem elérhetetlen. Ez az, amit sokan elfelejtenek. A siker az emberekből fakad, és nem abból, hogy jelenleg mennyi pénz lapul valaki tárcájában.

A már-már unalmasba átmenő tehetségkutató műsorok a legjobb példák arra, hogy valaki úgymond pénz nélkül is felérhet a jelképes csúcsra.

Egyszerű is a recept: csak jelentkezünk, behívnak a meghallgatásra, onnan talán tovább is jutunk, ha van hangunk és kisugárzásunk (valljuk be, ezekhez a kaliberű műsorokhoz ez a két „hozzávaló” szinte elengedhetetlen…) és onnan kezdve folyik a harc. Nem elfelejtendő, hogy minden az embereken múlik. Állhat valaki mögött anyagilag biztos háttér, mondjuk a család. Ez viszont kevés az ilyen műsorokban. Tehát a siker az nem ilyen módon működik… Sikeresnek születhetünk.

Érdekes, hogy néhány ember fejében azon a bizonyos listán a „rengeteg pénz” fogalma után következik csak a család, a barátok, illetve az egészség. A kapcsolatok ennyire háttérbe szorulnának? Ez is furcsa, de persze bőven akad a mai Magyarországon olyan, aki ezt az elképzelést vallja. Ezen lehet vitatkozni, de nem nagyon éri meg. Mindenki úgy cselekszik, ahogy akar. Mindenki a saját életének, a saját sikerének a kovácsa!  Lehet valaki sikeres, viszont megette a fene, ha nem elég kitartó az egyén. A siker útja egészen biztos, nagyon rögös. Rengetegszer eshetünk el, és a célig sokszor érezhetjük úgy, hogy feladni lenne jó.

Pedig nem lenne jó feladni, mert annál egyszerűbb dolog a világegyetemben nincs is, mint hogy feladjuk. Talán csak várni kell, csak várni valamire, vagy valakire, ami/aki által sikeresnek érezhetjük magunkat.

Nagyon sok ember vágyik arra, hogy élete során legalább csak egyszer megízlelhesse a siker ízét. Nem is nehéz, mert mindenki maga dönti el, hogy számára mi a siker… A 21.században azért nagyon nehéz körülírni ezt a fogalmat. A legtöbb ember azonnal a világhírű zenekarokra gondol, a legnagyobb tudósokra. Naphosszat lehetne vitatkozni arról is, hogy a tudományok, a kiemelkedő lexikális tudás mennyire vezethet sikerhez?

Én azt mondom, hogy vezethet. A saját sikerünkhöz biztosan, ahhoz száz százalékosan, hogy magunkat sikeresnek érezzük.

Mint mindennek, ennek is van egy árnyoldala. A buta ember is lehet sikeres. Sőt, a nagyon buta is. Neki az a bizonyos gép tudás, és ész helyett szerencsét dobott. Ilyen is van.

Elég lenne az, ha valaki jól énekel? Ha valaki jól szerel össze számítógépeket? Ha valaki iszonyat ügyesen épít műkörmöket?

Ezek mind „apróságok”, de valljuk be, lehet elég. Azt szoktam mondani, hogy az igazán sikeres emberekért kár. Van, akiről ki sem derül egész élete során, hogy valamihez leírhatatlanul jól ért.  Van, akit nem fedeznek fel, és van, aki rosszul él a felkapottsággal… és eltűnik. Jó időben, jó helyen lenni nem egyszerű. Ehhez is szerencsésnek kell lenni.

Oldalakon keresztül lehetne vívódni azon, hogy ki számít sikeresnek.

Magunkkal foglalkozzunk, és ne másokkal. A siker majd ránk mosolyog egyszer, és, ha valaki elég elszánt és még ügyes is, akkor nem fogja hagyni, hogy kicsússzon a kezei közül!