cikk: Málnai Adrienn

Az ember már-már jobban teszi, ha semmin nem lepődik meg.

Ez a 21. század, és napjainkban talán nincs is olyan tízen-húszon éves fiatal, aki élete során legalább egy buliban ne fordult volna meg. Legyen szó a nagybetűs szórakozóhelyről, másnevén a „DISCO-ról”, vagy csak egy beülős, úgymond „jól érezzük magunkat” című buliról, melynek helyszíne ez esetben legyen egy kocsma. A napokban gyorsan szárnyra kelt a hír, miszerint már a fiatal férfiak se érezhetik biztonságban magukat egy-egy buli során.

Míg eddig az volt a „divat”, hogy a fiatal, gyanútlan, semmit nem sejtő fiatal nők italába kevertek valamiféle bódító hatású szert, nevezzük a nevén: drogot, megvárva, míg a nő teljesen kába állapotba nem kerül, és semmit sem tud magáról, kirabolták, és megerőszakolták, addig most oda fejlődött a világ, hogy már a férfiaknak sem ajánlatos elkalandozni a poharaiktól.

Bevallom, van néhány olyan írásom, amit egy riport hatására gépeltem be. Ez is azok közé tartozik. Egy fontos téma, amiről kell beszélni, már csak elrettentés szempontjából is.

Azt szoktam mondani, hogy az ember a lakásából kilépve kezdheti magát veszélyben érezni. A rengeteg szörnyűség, amikről hallani lehet, nem is cáfolnak erre rá, sőt inkább nyomot hagynak az emberben, és egy idő után már úgy is érezzük, hogy félni kell…

Nem árt, ha a bulikban is elővigyázatosak vagyunk. Mit értek ez alatt? Csupán annyit, hogy ha már egyszer kikértünk magunknak valami italt, akkor azt ne tegyük le egy asztalra, ne hagyjuk magára. Aki mégis így cselekszik, akkor legalább legyen annyi esze, hogy abba már nem iszik bele többször az este folyamán. (Persze, ha valaki már annyira ittas, az nem koncentrál az ilyesmire…)

 A legjobb lenne most kimenni az utcára, és felmérés-szerűen végig kérdezni néhány fiatalt, hogy érezte-e már magát hasonlóképpen, esetleg vált-e már áldozattá? Most azonban hagyom ezt, inkább visszagondolok a riportban szereplő néhány fiatal férfira, akik őszintén meséltek a majdnem tragikusan végződő estéről.

„Teljesen átlagos estének indult, egy megszokott bulinak. Ittunk a fiúkkal néhány sört, és nagyjából a negyedik után éreztem valami keserűt a poharamban…” – Tehát, hiába vagyunk csoportosan egy buliban, társaságban is megtörténhet a baj. „Aztán elájultam, és onnantól kezdve, mintha elvágták volna a történetet, a buli utolsó óráira egyáltalán nem emlékszem…” Ilyenkor nagy szerencse, ha egyáltalán az áldozat a buli elejére, és az ébredésre emlékszik. Tudni illik a legtöbb esetben pontosan a két keret közé zárt eseménysorozat esik ki. Erre általában nem szoktak emlékezni a szerencsétlenül járt fiatalok.

Súlyos következményekkel járhat az eset, a szédülés, a fej-és gyomorfájdalom, valamint az emlékezetkiesés szinte garantált. Az, hogy mekkora intervallumú eseménysor tűnik el ilyenkor az ember tudatából, az nagyon egyéntől függ, na és természetesen a szer mennyiségétől is.

Ébredhetünk kórházban is, ilyenkor a szakemberek olykor órákon keresztül csak a stabilizálással vannak elfoglalva.

Ugyanakkor nagyon egyszerű, és elkerülhető lenne ez az egész! Veszély bárhol, bármikor leselkedhet ránk, és olyan „emberrel” is összefuthatunk bármikor, aki csak a megfelelő pillanatra vár, mert bizony elég egy pillanat. Elég, ha csak egy pillanatra nem figyelünk!