Kis idő elteltével megint lett miről komolyabban elmélkednem, és ezt most megosztom veletek is. A korosztályom szenvedélyeiről is lehetne szó, de most egy kicsit vegyük elő a felnőtteket.

Nem vagyok nagy discoba járó ember, így a nyár örömére rávettek, hogy menjünk el. Hát jó, gondoltam néha ilyen is kell. Iszogattunk, beszélgettünk, táncolgattunk volna, ha lettek volna emberek, na mégsem ez volt életünk legnagyobb bulija, de azért nem volt rossz. Szóval éppen beszélgetünk, amikor odalép hozzám egy hááát… szerintem nyugodtan bácsizhatom. Ugyanis ránézésre az apám lehetett volna, bár ez neki nyilván nem tűnt fel. A homályos tekintetéből ítélve legalábbis. Meghívott egy italra, végül is ez nem bűn. Beszélni már nem nagyon tudott, így sokadjára kiderítettem, hogy a nevemet szeretné tudni. Tulajdonképpen elmondhattam volna – legalább újra meg tanult volna beszélni (…) – de nem mondtam.

Az ezt követő néhány perc viccesen alakult ugyanis akárhova mentünk (a mentőövem meg én), jött utánunk. A haverjaival együtt. A mentőövemmel egész jól szórakoztunk eleinte, de aztán kezdtük megunni őket. Sajnos az a tapasztalatom, hogy az ilyeneket - értsd ittas, rámenős, önmagát nem reálisan értékelő embereket -, kétféleképpen lehet lekoptatni, és valljuk be, a szép szó nincs köztük. Vagy engedünk nekik, vagy megígérjük, hogy majd megkeressük. Nos, a korára való tekintettel szerintem egyértelmű, hogy melyiket választottam. Szóval megígértem, hogy sétálok egyet és majd utána megkeresem. Most, hogy így végiggondolom, ilyen már egyszer történt velem idén. Csak az a rámenős gyerek fiatalabb volt. Lényegtelen, mivel ugyanerre a sorsra jutott… mintha válogatós lennék (?!)… de befejeztem a hangosan gondolkodást. Szóval sétáltunk, majd „elfelejtettük, elfelejtettem” megkeresni. Igazából közben reménykedtünk, hogy mire visszaérünk, eltűnik. Imáink meghallgattattak, emberünk sehol nem volt, a sleppjével együtt. A bújócska véget ért, nyugodtan folytathattuk a nyár kitörésének ünneplését. Hát, azért annyira nyugodtan mégse, de sokkal egyszerűbb volt.

Csernyánszky Benigna