Minket érdekel, hogy miért nem lehet annak a nyüves csengetésnek lecserélni a hangját! Egyrészt, másrészt meg a „titokzatos női hang”-ról, vagy árulják el, hogy kicsoda, vagy vegyék ki (inkább a második verzió). Becsengetésnek lehetne, mondjuk egy szomorú, depis dal, kicsengetésnek meg egy nagyon vidám, élettel teli zene. A becsengetés lehetne még egy kisbaba keserves sírása, de úgy érzem, az kicsit ironikus lenne, tekintettel a mai fiatalokra.

Az ANK Gimnázium diákjai naponta számtalanszor hallják ugyanazokat a dallamokat, függetlenül saját zenei stílusuktól. Egyhangúság és unalom, keveredve némi rossz érzéssel – különösen csenegetéskor – jellemzi ezeket a szólamokat. Mi, a Médiaműhely tagjai érdekes és nem hétköznapi témák után kutatva találtunk rá a csengetésre, és annak hangjára. A téma fejtegetésének híre bejutott az igazgatónő irodájába is, aki elárulta: nem gondolt változtatásra ezen a téren. Néhány könnyebb érvvel, és a közvélemény-kutatás eredményével (7/7diák szeretné megváltoztatni) azonban sikerült rámutatni, hogy az iskola és a diákok hangulata teljesen megváltozna, ha számukra ismert és népszerű zenéből állna a csengetés. Rózsa néni nyitott volt az ötletre, így ez – bár korábban is felmerült a Diákönkormányzat gyűlésein – most újra aktuális lett. A javaslatok a véglegesítés után fognak az igazgatónő elé kerülni.
Reméljük ez a változás mindenkire pozitív hatással lesz és sokkal szívesebben, esetleg pontosabban érkeznek majd diáktársaink az órákra.