Persze hogy létezik, csak elég nehéz megtalálni.

Eddigi életem során minden egyes barátomban teljes mértékben megbíztam, és meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg ezt rosszul teszem. Pedig őszintén szólva nem ártott volna nyitott szemmel járni. Nem árt, ha az ember gondosan válogatja meg a barátait, mert a végén könnyen áteshet a ló másik oldalára. Ez tapasztalat.

A barátok jönnek, és mennek, viszont az igaz barátok mindig velünk maradnak. Még ha ez közhelyesen hangzik is, akkor is igaz. Vajon mennyiszer gondolkodunk el azon, hogy kivel osztjuk meg legféltettebb titkainkat, és legbensőbb érzelmeinket? A válasz: egyszer sem. Mert a barátság nem ész érveken alapul, hanem érzelmeken. Persze ott van az érdek barátság is, de az egy másik kategória.

Mégis mit kéne tennie az embernek egy barátságért? Az első, és legfontosabb dolog, hogy mikor a másiknak szüksége van rá, mindig legyen ott mellette, mert egymás támogatása mindennél fontosabb. A második, hogy ha nem tud tanácsot adni, akkor is jelezze, hogy ő ott van, és rá számíthat. És végül, bízzon a másikban, mert bizalom nélkül nem megy.

Mindez persze csak az én véleményem. Lehetne még elmélkedni azon, hogy ki mit vár el a barátaitól, és hogy mégis mire jó ez az egész herce-hurca az érzelmekkel, de inkább maradjunk annyiban, hogy ha elméletben ki is vesézzük a témát, attól a gyakorlatban még semmi nem fog változni.

Távol állnak tőlem az ilyesfajta cikkek, de épp ezért úgy gondoltam utolsó cikknek ez éppen megfelel, csak hogy legyen egy ilyen is.

Kápolna Elvira