Hol is kezdjem? Megvan! 2011. november 28. hétfő, délelőtt. Három évfolyamtársammal és felkészítő tanárunkkal, átmentünk a Művelődési Ház Színháztermébe. Amint megérkeztünk, máris elkezdődött a show, azaz az angol és német nyelvű KI-MIT-TUD. Ezt most először rendezték meg az iskolában.

Az aranyhangú, német népdalokat éneklő lány - Sárosdi Alexandra, Lánycsók

A program két részből állt, én az első részben szerepeltem. A műsor percről percre izgalmasabb és színesebb lett. Fellépek egyéni versenyzők és csapatok is, volt aki prózát mondott, voltak akik énekeltek, mások színdarabokat adtak elő, de sokan szavaltak verseket. Megjegyzem talán túl sokan is mondtak verseket, így ez nekem egy idő után nem nagyon tetszett. De talán ez volt az egyetlen dolog a KI-MIT-TUD-on ami nem tetszett. Ó, és majd elfelejtettem, hogy a szorgalmas gimnazista diákok is készültek, ők versenyen kívül külön produkciókkal készültek a versenyzőknek. Na ez kifejezetten tetszett.

Az is nagyon jó volt, hogy több városból, faluból, sok iskolából érkeztek a diákok. Őszinte leszek veletek, nagyon sok vetélytársra akadtam, és még csak nem is olyanokra kik énekeltek - mert én énekkel indultam a versenyen -, hanem felsorolhatatlan mennyi tehetséges gyerekre bukkantam más kategóriákban is, de nemcsak én. A zsűri szemét és arcát látva bizony rájöttem, hogy ők is.

Miután mindenki előadta a műsorát, a zsűri másfél órára visszavonult tanácskozni. Szerintem húsz perccel az eredményhirdetés előtt már megtelt a Színházterem, annyira várta mindenki, milyen helyezést ér majd el. Ekkorra óriásira nőtt a feszültség. A hangulat fokozódott, mindenki nagyon izgult.
A zsűritagok egyenként mondtak egy-egy rövid beszédet. Akiket vetélytársnak tartottam, ők mind arany, ezüst vagy bronz fokozatot értek el. Én ezüst fokozatú minősítést értem el.
 

Az első helyezett, egy aranyhangú, német népdalokat éneklő lány lett. Megérdemelte, nagyon.

Így telt az én hétfőm az iskola első KI-MIT-TUD-ján, és a tiétek?

Káplár Alida - 2.sz. Általános Iskola 6.A