Az élet kritikus szemmel

Ha tényleg nagyon kritikusak akarunk lenni, akkor egy hétköznapi mondattal el is lehet intézni az egészet: „Az élet egy sz@r játék, de a grafikája nagyon ott van”. Na de ennyire azért ne legyünk pesszimisták, van az életnek jó oldala is, attól függetlenül, hogy néha elfelejti megmutatni.

Aki elhiszi, hogy minden rosszban van valami jó is, akkor azzal is tisztában van, hogy minden dolognak két oldala van. Az, hogy ki melyiket látja meg, az egyénfüggő. Az emberek természetüknél fogva lehetnek optimisták és pesszimisták, a mai társadalomra inkább az utóbbi jellemző. Ők nem tudják elképzelni, más hogyan tud mindig vidám lenni, sőt még idegesítheti is őket. Nehéz hatással lenni rájuk, mindenből a rosszat szűrik ki, csak azt tartják fontosnak. Nehéz elképzelni, hogy nekik mi okoz örömöt, minek a segítségével élik túl az életet, a pesszimistáknak ugyanis, mivel mindennek a negatív oldalát látják, valószínűleg kevesebb barátjuk van, végül is kinek van kedve egy mindig lehangolt emberrel lógni? Nyilván a hasonlóaknak, de ezzel nincsenek kisegítve. Az ilyenek nagy „ellenségei” az optimista emberek, akik a rosszban is a jót látják meg. Nem biztos, hogy azért mert nekik könnyebb életük van, de az teszi őket boldoggá, ha a környezetüket vidámnak látják. Persze az optimistáknak is vannak mélypontjaik, ilyenkor a barátaikra támaszkodnak, hogy a mosoly visszakerüljön az arcukra. A legvidámabb embereknek mindig van rejtegetnivalójuk, csak ők nem burkolóznak sötétségbe, a kiutat keresik a legrosszabb helyzetből is, és amíg megtalálják, addig kinevetik a világot, képen röhögik az életet.

A legtöbbjüknek szükségük van támogatásra, erre a legalkalmasabb pedig a család.

 Mi a legfontosabb számodra az életben? Mi motivál a céljaid elérésében?

„Elsősorban a család a legfontosabb számomra. Az a tény, hogy biztos hátterem és a válástól függetlenül normális szüleim vannak, akikre bármikor számíthatok, nagyon sokat segít. A másik dolog talán az, hogy régebben mindenhez úgy álltam hozzá, hogy úgysem sikerül – és mégis. Ez az érzés határozottan boldoggá, – a két dolog együtt pedig kiegyensúlyozottá – tesz, tudom, hogy bármibe is kezdek azt meg tudom csinálni, de ha mégis elbizonytalanodnék, a szüleim és a testvérem tovább biztatnak, így végül elérem a célomat.”

(A válasz egy kamasztól származik.)

Van azonban, hogy a család sem tud segíteni, ha a társadalmi körülmények nem olyanok, vagy az oktatás nem elég fejlett.  

Ha megtehetnéd, változtatnál a múltadon?

„Tulajdonképpen nem változatnék, csak azt sajnálom, hogy akkoriban nem voltak olyan továbbtanulási lehetőségek mint most, amelyeket aztán csak később, felnőtt fejjel tudtam elvégezni. Sokkal nehezebb felnőttként munka és család mellett tanulni. Jelenleg óvónőként dolgozok, de az elmúlt két évben ebben a szakmában megszereztem a legmagasabb végzettséget, szakvizsgás pedagógusként mozgásfejlesztéssel foglalkozok, ezzel is fejlesztve magamat és gondolva a jövő nemzedékére. Minden, amit korábban tettem a jelenig vezetett, a jelent pedig nem cserélném semmire.”

(A válasz egy felnőttől származik.)

A mai világban szerintem a pozitív hozzáállás a legfontosabb. Aki egy tornádó közepén is tud mosolyogni (az általában bolond…, de vegyük képletesen a tornádót) az már felkészült az Élet nagy kihívásaira és semmi nem fog neki akadályt jelenteni.

Csernyánszky Benigna