Alszom, és egy óra múlva talán már álmodom.
Nem tudni kivel, mit, merre, de már nagyon várom.
Össze-vissza futnak a gondolatok az agyamban, mire
Eldönti odabent valami, hogy arra a néhány órára
Kit választ ki!

Kiválasztotta. Együtt megyünk, nevetünk órákon át,
Én meg szinte magamról sem tudok. Hát vajon mi vár rám?
Annyira alszom, álmomban az arcomra ugyan mosolyt csal,
Ebből ébredni olykor szokatlan.

Aztán csak fut, fut, és fut… szinte már Rohan.
Minden olyan hirtelen történik, Rohan…
Egyből átvált a kettőbe, én meg csak fekszem
Behunyt szemmel, és várom, hogy folytatódik ez a Szokatlan?

Egyáltalán folytatódik? Maximum átvált valami teljesen újba.
Ő megy, de rögtön valahol máshol találom magam.
Talán még visszatér, vagy eltűnik a porban. ~

Málnai Adri 11. c