Mindig is érdekelte a rajzolás, hat éves korától pedig már szenvedélyesen rajzol Pálfai Tibor, az ANK 1.sz. Általános Iskolájának 6. osztályos diákja. Két éve már rajzszakkörön is csiszolja tudását, bár elég egyedi, önmegvalósító módon teszi ezt.

 

 

 

 

 

A családban nem volt hagyománya a képzőművészetnek, de az édesanya is jó kézügyességgel rendelkezik, így Tibor valószínűsíti, hogy tőle örökölte a tehetségét.

-   Tibor édesanyja, Kepecz Erzsébet. Hogyan vette észre fia tehetségét.
Kiscsoportos óvodásként még nem érdekelte a rajzolás, aztán mikor középsős lett, valami megváltozott. Attól fogva állandóan rajzol.

-   Ezt úgy kell érteni, hogy míg a többiek szaladgáltak, labdáztak, várat építettek, addig ő mindig csak rajzolt?
Igen, mintha megtáltosodott volna. Több órán keresztül képes volt rajzolni megállás nélkül, és ez így van azóta is.

-   Miért ez a nagy szenvedély? – kérdezem most már Tibortól.
Mert nagyon nagy örömet okoz, teljesen ki tudok bontakozni rajzolás, festés közben.

-     Elhoztál jónéhány rajzot, festményt megmutatni. Mindegyiken Sissi királynő látható. Miért?
Egy forgószélhez tudnám hasonlítani ahogy ez kezdődött. Egyszer kirándulni voltunk anyukámmal Korfun, ahol megnéztük Sissi kastélyát, és annyira megragadott a szépsége, a törékenysége, a gyönyörű környezet, hogy azóta csak ezt rajzolom. Ő az ideálom.

Könyveket vettünk, amelyek róla szólnak – folytatja Kepecz Erzsébet -, Tibor rengeteget olvasott a királynőről, az interneten is utánanézett, és számtalanszor megrajzolta már.

Igen, tulajdonképpen úgy érzem, hogy már sokféle módon, eszközzel, helyen képes vagyok őt ábrázolni, mégsem akarok mást rajzolni. (Azért néhány képen látni más témát is, amelyek legalább annyira érdekesek, mint a Sissi rajzok – F.M.)

-     Felfedezte-e már valaki a tehetségedet?
Igen, a Kovács Gábor rajztanárom és az egyik híres pécsi festőművésznő is. Kovács Gábor tanár úrhoz minden héten járok rajzszakkörre.

-   - Mi a célod ezzel?
    Nagyra akarom vinni. De nem a hírnév miatt, az engem nem érdekel, de amit tudok, azt szeretném
    megmutatni másoknak is.

- Gondoltál arra, hogy ezen a területen tanulj tovább?
    Igen, ez a szándékom. A Művészeti Gimnáziumba szeretnék majd menni az általános iskola
    után, azt követően pedig a Képzőművészeti Egyetemre.
 

-   Mi a következő lépés afelé, hogy elérd a célod?
Ha minden igaz, lesz egy kiállításom júliusban. Az egyik nagyon híres pécsi festőművésznő szerint tehetséges vagyok, és elképzelhető, hogy az ő segítségével megmutathatom, hogy most mit tudok. Ő egyébként olyan nagy hatással van rám, hogy jelenleg az ő stílusában rajzolok és festek.
 

-   Hogy megy a tanulás? A rajzolás, a festés, ez a szenvedély nem megy-e a tanulás rovására?
Matekból kicsit gyengébb vagyok, mint kellene, de úgy döntöttem, hogy most kicsit visszafogom magam a rajzolással és rákapcsolok a matekra. Én is fontosnak tartom, hogy jó, vagy legalábbis jobb legyen a bizonyítványom.
 

-   Mit szólnak a barátaid, az osztálytársaid a te szenvedélyedhez?
Próbálják titkolni, de látszik rajtuk, hogy nagyon féltékenyek. Korábban sokat csúfoltak emiatt. Minél jobb vagyok, annál inkább irigyelnek. Olyan is van, aki megpróbált lebeszélni a rajzolásról.

-   Senki sincs, aki támogatna téged?
De van. Somogyban lakik a mamám, ott lakik egy 29 éves lány, akivel nagyon sokat rajzolunk együtt. Például van nekem egy macskás rajzom, ami annyira tetszett neki, hogy elkérte, hogy lemásolja. De nem sikerült neki. Erre azt mondta, hogy ez nem baj, ez a tehetség és reméli, hogy majd még sokra viszem. És persze ahogy már említettem, nagyon sokat segít nekem a rajztanárom, Kovács Gábor is.

   

-  Tudja-e támogatni Tibort, kérdezem az anyukát?
Igen, bár sokkal nehezebb egy ilyen, „úgynevezett „különc” gyerekkel.  Nem igazán vannak barátai, mindig otthon van, az azért igaz, hogy nagyon jól elfoglalja magát. Néha viszont aggodalomra ad okot, hogy nagyon magának való. Állandóan rajzol, sokat hallgat komolyzenét, a televízióban a természetfilmeket nézi. Imádja a múzeumokat és a szép régi tárgyakat. Pontosabban mindent, ami szép. Tulajdonképpen az is elképzelhető, hogy azért nincs sok barátja, mert az ő korosztályát nem ezek a dolgok érdeklik. De én támogatni fogom őt mindenképpen. Mi minden lehetőséget megadunk neki az édesapjával együtt, az már rajta múlik, hogy ezzel tud-e élni, és meddig.

Bereczkiné Fábián Mária