Diákélet - események

Óriási siker a területi német versmondó versenyen!
2016. 03. 08.
 
Február 27-én Baranya és Somogy megye legjobb németes versmondói mérték össze tudásukat Véménden. Az 1.sz Általános Iskolát 10 tanuló képviselte. A nagyon színvonalas versenyen, az erős mezőnyben valamennyien az élen szerepeltek.

 Elért eredményeink: Komáromi Csaba 7. osztályos tanuló, területi 2. helyezett, felkészítő tanára Péter Ágnes

Zilahi Marci 8. osztályos tanuló 4. helyezett,

felkészítője Zilahi Kriszta,

Ők továbbjutottak az országos versenyre.

Szőke Bálint 7. osztályos tanuló 6. helyen végzett, tanára Péter Ágnes.

A fiatalabb korosztályból Bíró Levente 2. osztályos tanuló két forduló után 8. lett, felkészítője Jobbágy Kata és Sey Gáborné voltak.

Soltész Laura és Szendrődi Zsanett 2. osztályos tanulók is jól szerepeltek.( Jobbágy K. -Sey ).

Szőke Dorka és Ungár Hanna 3. osztályosok, Péter Ágnes tanítványai,

Polgár Antónia és Polgár Petra 5. osztályos tanulók Guld Ágnes tanítványai is remekül helytálltak.

 

 

Gratulálunk mindenkinek és szurkolunk a továbbjutóknak a májusi országos versenyen, Budapesten!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A képen Sey Gáborné látható tanítványaival.
 
 
 
ÖLTÖZZ PIROSBA!
2016. február 19.
 
A "Szemem Fénye" Alapítvány "Öltözz pirosba!" felhívására ma mi is pirosba öltöztünk. A gyerekek a SZERETET szót formázták meg a Nevelési Központ Agoráján.
 
Az akció keretében minden gyermek adakozott a Dóri - ház javára, 200Ft-tal hozzájárulva az alapítvány munkájához. 133 500,- Ft-ot gyűjtöttünk összesen!

 

 

 

  

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Van egy álmunk - K&H Ez Kész Pénz verseny
2012.05.21

A K&H Bank a tavalyi tanévben hirdette meg első alkalommal ezt a vetélkedőt, már akkor is érdekesnek találtuk, így természetes volt, hogy idén újra benevezünk erre a versenyre. Felkészítő tanárunk Pozsár Vilmosné Magdi néni volt, akitől, és akivel nagyon sokat tanultunk a napjainkban oly fontos banki, pénzügyi területekről. Mivel mindhárman a jövőnket is ehhez kapcsolódóan képzeljük el, örömmel és nagy izgalommal készültünk először a bevezető feladat elkészítésére – egy vállalkozásról szóló film volt ez -, majd azon túljutva, az elődöntőre.
Nikli Georgina, Weisz Liána és Nagy Hajnalka, az ANK 2-es iskola diákjai, az ő beszámolójukat olvashatjátok.
 


Számunkra teljesen ismeretlen szakterületre tévedtünk, vállalkozási, pénzügyi és banki ismeretekről kellett tanulnunk ahhoz, hogy a versenyen elindulhassunk. Sok-sok délutánt töltöttünk együtt Pozsár Magdi nénivel, aki sikeresen be is vezetett minket ebbe a tudományba. Nagyon sok érdekes és hasznos tudás birtokába jutottunk, így például mindent megtanultunk a bankkártyákról, az átutalásokról, a hitelekről – természetesen a mi korosztályunknak szólóan.
A verseny az előző évben és most is három fordulóból állt. Az elődöntőben érdekes feladatokat kellett megoldani és beküldeni. Az idén legjobban a „Van egy álmunk” feladat tetszett. Egy olyan vállalkozást kellett indítani, amelynek sikere biztosítja álmunk megvalósítását. Mi egy diákutaztatási vállalkozás elindításában gondolkodtunk, ez azért is jutott eszünkbe, mert egyrészt itt, a Nevelési Központban minden adott lenne egy ilyen projekthez, másrészt mert mi is szívesen utaznánk ily módon, ha lenne rá lehetőségünk. Nekünk eddig nem telt utazásokra, arra, hogy hazánk szép tájait, várait, múzeumait megismerjük, még Budapesten sem jártunk. Így azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk megvalósítani a hozzánk hasonló helyzetben lévő gyerekek országos, olcsó utazását, Pécs és környékének megismertetését, sőt akár a határon túli magyar gyerekek utaztatását is. A vállalkozás megvalósításának tervéről filmet is készítettünk. Iskolánk főigazgatója, Turi Kati néni szívesen segített ötleteink kivitelezésében. Fábián Marika néni és Varga Árpi bácsi a főigazgatóságról a film elkészítésében segített nekünk.


                            
Nagy Hajnalka                  Weisz Liána és Pozsár Magdi néni     Nikli Georgina


A második fordulót a Tudásközpontban rendezték, a Dél-Dunántúl öt megyéjéből érkeztek az első akadályon túljutott csapatok. Nagy lelkesedéssel álltunk neki a feladatoknak, voltak köztük könnyebbek, de bizony volt egy-két „húzós” is. Magdi néni is elkísért minket és végig izgulta a versenyt értünk.
A rengeteg felkészülésnek meglett az eredménye. Szerettük volna idén az első helyet megszerezni és bejutni az országos versenyre, de erről sajnos fél ponttal lemaradtunk.
Nagyon büszkén, de kicsit szomorúan jöttünk el a versenyről, csak azért nem sírtunk, mert a Magdi néni idézett egy mondást: „Sírni csak a győztesnek szabad!”


Végülis sokkal okosabbak lettünk, rengeteg hasznos tudás birtokába jutottunk, amit a további életünkben bőven képesek leszünk kamatoztatni, alkalmazni.
Itthon nagy meglepetésünkre és boldogságunkra főigazgatónőnk, Turi Kati néni egy budapesti úttal ajándékozott meg bennünket.

Így lett teljes az örömünk, nagyon köszönjük!
Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Diákélet - események Cimkék: k h ez kész pénz vállalkozás verseny Hozzászólások

forrás: cserebogardiakujsag.bloglap.hu
 

„ADD MAGAD!”

 

III. Baranya Megyei Ifjúsági Vetélkedő

 

A versenyt három éve rendezték meg először, azóta a diákok újra és újra lehetőséget kapnak településük bemutatására. A vetélkedőt a Tett-hely Ifjúsági Iroda szervezte, a fődíjat is ők ajánlották fel. Az idei helyszín a Nevelési Központ aulája volt, itt került sor az első fordulóra és az innen továbbjutók egyenesen a döntőben folytathatták. Az első megmérettetés április 12-én volt, és az öt legjobb csapat jutott tovább.

Az első forduló feladatai között voltak ilyenek, mint címert tervezni a csapatoknak és egy színdarab bemutatása, ami kapcsolódik a „Mit szeretsz a városodban?” kérdéshez. Ezen kívül a csapatok kaptak egy verset, sorsolásszerűen húztak egy zenei stílust és ezt elő kellett adniuk. A zsűri ezek alapján ítélt és juttatta tovább a következő csapatokat:

·         KertÉszKék (Pécs)

·         Pécsi VDÖK (Pécs)

·         Őrzök (Pécsvárad – Szigetvár - Szalánta mix csapat)

·         Lutkicék (Szalánta)

·         Herceg és a Hercegnők (Szigetvár)


A második fordulóban (április 27) a csapatok újból találkoztak a Nevelési Központban. Ezúttal egészen más feladatokat kaptak, de sikeresen vették az akadályt. A feladatok között volt totó, városok elhelyezése vaktérképen és végül egy színdarab, melyben Baranya megyei mondákat kellett előadniuk, de sajátot is kitalálhattak. Ez volt a beugró a második fordulóra.

 

A versenyt a Pécsi VDÖK csapata nyerte. Az egész rendezvénnyel kapcsolatban az egyik csapattagot, Vitvindics Laurát kérdeztem.

 

(Vitvindics Laura, Romsics Andrea, Pécsi Szabolcs)

 

Miért jelentkeztél a versenyre?

„Az egyik DÖK gyűlésen felvetődött és gondoltuk miért ne? ,olyan próba cseresznye alapon.”

 Mit vártál a versenytől?

„Amit vártam ettől a versenytől azt megkaptam: új ismeretségek, csapatjáték, hangulat és a győzelem felemelő érzése.”

 Hogy érezted magad a verseny alatt?

„Remekül éreztem magam. Jó hangulat volt, mindegyik csapat valamilyen poént belecsempészett a mondanivalójába, vagy egy ismerős zenét tettek be, mint pl: Punnany - Pécs Aktuál X.”

 Tetszett a többi csapat bemutatója?

„A többi csapat is - meg kell hagyni - jó volt. Egy csapatnál volt olyan elem, ami unalmasra és hosszúra sikerült, de túléltük.”

 Mi volt a csapatnevetek és honnan jött ez?

„Csapatnevünk: Pécsi VDÖK azért, mert a Pécs Városi Diákönkormányzat csapata voltunk.”

 Kik voltak a csapattagjaid? Mesélj róluk.

„A csapat négy főből állt: Berecz Norbert, Pécsi Szabolcs, Romsics Andrea és jómagam. Nagyon kooperatív csapat voltunk, könnyen megegyeztünk mindenben, tele volt mindenki ötletekkel, épp ezért tudtunk - véleményem szerint persze - egy színvonalas műsort összehozni mind a két alkalommal. Hogy miért pont mi így? Azt magam sem tudom akartunk menni, mentünk, nyertünk…”

 

Csernyánszky Benigna

 

Interjú Simon Hermreckkel

Mérnöknek lenni, alkotni valamit a világnak

Az ANK nem csupán egy oktatási komplexum, de egy tehetségpont is, ahol pályázatokkal indítanak 60 és 30 órás előadás sorozatokat tehetséges gyerekeknek, akik nem csupán a matematika világa iránt érdeklődnek, hanem a természettudományokban is jeleskednek. Az eddig előadásokon én is részt vettem, mindegyik más és más volt, rengeteg érdekes és nagyon intelligens oktatóval, egyetemi docenssel ismerkedhettem meg.

Április 18-án indult egy új tehetséggondozó, aminek szerencsére részese lehetek. Kedden, ennek a programnak a keretein belül ellátogattunk a közeleső Erőműbe, amely Pannon Green Kft. néven fut. A cég a franciák fennhatósága alatt áll, de persze magyar emberek és mérnökök dolgoznak ott. Bősz Róbert főmérnök úr vezetett körbe minket a kulisszák mögött, egy előkészítő power point bemutató után. A prezentáció alatt a kitett süteményekből is fogyaszthattunk emellett kávé és tea is várt ránk. Emiatt nagyon családias hangulatban telt az építmény megismerése, előkerültek régi történetek, viccek, amelyeket talán csak a szakavatott emberek érthetnek meg. Róbert elmesélte nekünk, hogyan is zajlik itt az élet, mesélt a kazánokról, a turbinákról és végre megtudtam, hogy mi is az a sokat emlegetett biomassza.

Rendkívül érdekesnek találtam mindent, mivel sok újdonság volt számomra. Akármerre néztem sisakos embereket láttam, a csoportunk tagjai is kaptak egyet pusztán elővigyázatosságból, de nem történt semmi baj.
 

 

 

Megkezdtük a gyár látogatását, mindenütt kattogó, berregő gépek, más illat mindenhol az olajtól a fagyantáig. Mi persze minden újdonságra kaphatóak voltunk és abba nem hagytuk a kérdezést, főleg egyik kedves, jó barátnőm, aki szerintem rekordot döntött az egy perc alatt feltett kérdések számával. Én is inkább őt bíztam meg a kérdések feltevésével, ezért a mérnök úr abban a hitben élt, hogy én nem tudok beszélni. Erre hamar rácáfoltam, mikor kérdeztem valamit. Hatalmas döbbenet fogadta. Látogatásunk végére a szívébe zárt minket a barátnőmmel, ő lett a nagyszájú én meg a csendes társa.

De hogy miért is jó mérnöknek lenni?
Erre számtalan válasz adható, de a lényeg mindig ugyanaz, az alkotási vágy. A vágy arra, hogy valamit adj a világnak, valamit alkossak, valami hasznosat.

 

 

Vitvindics Laura

Szakmai napok, avagy mi legyek, ha nagy leszek?

Idén 9. alkalommal rendezték meg az úgynevezett szakmai napokat az Apáczai Nevelési Központban. Ennek célja, hogy városunk és a megye szakközépiskolái bemutathassák alkotásaikat, ötleteket adjanak a döntés előtt álló fiataloknak. A rendezvény az általános iskolásoknak szól, ezen belül is főként a továbbtanulóknak.

A szakmai napokat egy öttagú fúvós zenekar nyitotta meg a színházteremben, majd a Nevelési Központ főigazgatónője, Turi Katalin mondott beszédet, melyben köszöntötte a résztvevőket és egyben meg is köszönte nekik a részvételt.

A terem folyamatosan tele volt nézelődő emberekkel, akik között természetesen ott voltak a zsűri tagjai is. Az iskolák standjai körbe, a fal mellett helyezkedtek el, mögöttük a diákokkal és esetleg a felkészítő tanárokkal. Tehetséges fiatalokkal volt tele a színházterem, nagyon sok helyről jöttek. A fodrászoktól a robotépítőkig rengeteg szakmát meg lehetett ismerni a fiatalokon keresztül. Ezt néhány fotóval illusztráljuk.

A program egész héten zajlott, igaz a többi napon már nem a szakmák, hanem intézményünk, az ANK iskolái szerveztek különböző programokat. Így például Csillag-Ász versenyt, angol novellaíró versenyt, úszóversenyt, Természet-Környezet-Egészség vetélkedő, de volt „Énekel az iskola” elnevezésű rendezvény, sőt még a kollégiumi diákszínjátszók is megmutatták mit tudnak. A szakmák bemutatkozójára visszatérve, szombaton a Pécsi Kereskedelmi, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola volt a helyszín, ahol az udvaron nem lehetett levegőt venni a bográcsok alól szálló füst miatt. Nem véletlen, hiszen itt képzik a szakácstanulókat is. Az ételeket zsűrizték is, mi csak annyit tudunk, hogy illatra nem voltak rosszak.

A jövő évi Szakmai Napokra is sok szeretettel várnak mindenkit az iskolák igazgatói!

Csernyánszky Benigna

Kreativitás és szorgalom - cél, a Sassoon Akadémia

A szakmák ifjú tehetségei mutatták meg mit tudnak az április 16-án, kezdődött 9. Apáczai Szakmai Napokon. A rendezvénysorozat nagyon sokszínűre sikeredett mindjárt az első napon, és ez így lesz a továbbiakban is. Már csak azért is, mert egy egész hetet magába foglal, a kikapcsolódni vágyókat még Vasárnap is sok szeretettel várják, amikor majd az Országos Modern Táncversenyt rendezik az ANK-ban. De ne szaladjunk ennyire előre!


Tehetséges fiatalok lepték el a színháztermünket hétfőn reggel 9 órakor, ekkor kezdetét vette a bemutató és a verseny is egyben. Vendéglátóipar, műszaki dolgok, szépségápolás, és még sorolhatnám. Mindenki megtalálta a számára érdekeset!

Mikor megláttam a fodrász szekciót, gondolkodás nélkül efelé fordultam, hiszen régóta érdekel az ő munkájuk. A pécsi Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskolából érkeztek hozzánk fodrászoknak és kozmetikusoknak tanulók is.

 

Sokan tucat szakmának tartják, mondván minden második magyar nő fodrász. Nem egészen így van, de tény és való, hogy keresett a fiatalok körében az általános iskola elvégzése után ez a képzés.

 
A kedves nézelődők bátran kérdezhettek az oktató hölgytől is, aki egyébként elárulta, hogy lassan 40 éve van a szakmában, ami szerintem nem kis teljesítmény! 
Ez alatt az idő alatt sok fodrásznemzedék nőtt föl, a mostani tanulók nagy része, mint mondta, szorgalmas, igyekvő, de sajnos egyre többen vannak olyanok is, akik csak "jobb híján" választják ezt a területet.

 

Mialatt vele beszélgettem, a tanulók megpróbálták bemutatni a szakma érdekességeit. Igazán merész színeket, hajkülönlegességeket lehetett látni. Nyilván ebben a két –három órában nem lehetett olyan hatalmas nagy átalakuláson keresztül menni, de aki egy picit bátor volt, helyet foglalhatott rövid időre a fodrászok székeiben, és kicsit „felfrissíthette” a frizuráját.

Így fordulhatott elő, hogy szinte 5percenként váltakoztak az emberek… a kislányok körében például a hullámok voltak a legelterjedtebbek ezen a délelőttön, míg voltak olyanok, akik inkább kiegyenesítést, vasalást kértek.

Kíváncsi lettem erre a szakmára! Vajon egy 20 éves lány hogy látja? Miért pont ezt választotta? Milyen célokkal rendelkezik a fodrász szakmában? Így hát, leültem beszélgetni Hudák Eszterrel, aki elárulta, hogy az érettségit követően most második éve próbálja elsajátítani a fodrászat szépségeit.

Esztert kérdeztem arról is, hogy mi motiválta. Gondoltam, ha valaki ilyen megrögzötten szereti a kreativitást, annak biztos a családjában, ismerősei körében is volt vagy van fodrász. Eszter cáfolt, nem motiválta ilyen módon senki. Egyszerűen egy lány, aki szereti a határtalan (mert bizony határtalan!) kreativitást.

Néztem, ahogy vasalta, göndörítgette a hajakat…, meglepően nagy rutinnal, ügyességgel, így az ember egy idő után kíváncsi lesz, hogy milyen eredmények állnak e mögött a teljesítmény mögött? Tehát a versenyekről és az azokon elért eredményiről is mesélt nekem.

Háromszor ért el 1. helyezést, egyszer 2. helyezést, kétszer pedig harmadik helyezett lett a különböző fodrászversenyeken! Volt már különdíjas is, és nagy örömére, mert szereti megmutatni a versenyeken, hogy mit tud, meglehetősen sok helyre látogathatott már el Magyarországon. Zalaegerszeg, Miskolc, Budapest, Mezőtúr. Csak néhány város a sok közül, és természetesen Pécsett is rendeztek már fodrászoknak versenyeket.

Kiderült, hogy a jövőre nézve nagyon szép tervei vannak. Neki a csúcs nem más lenne, mint kijutni Londonba, a Sassoon Akadaméiára. Ez ugyanis a legmagasabb szintű fodrászképzés. Eszter nagyon szereti az extravagáns dolgokat, és talán ez mutatja, hogy valaki mennyire lelkes. Fodrászat…, bizony ez lehet több is, mint ami elsőre eszünkbe jut róla, ez azt is jelenti, ki mennyire tudja kihozni a maximumot egy-egy átlagos hajból. Igazán szép, merész dolgok tudnak kikerekedni! Eszter azt is elárulta, hogy a legjobban vágni szeret. Ez lehet sok vendég rémálma, de a hajnak olykor nem árt egy kis frissülés. Büszkén mesélte, hogy esküvőre és fotózásokra is varázsolt már hajakat.

Valljuk be, fodrásznak lenni ma nem könnyű dolog. Én úgy gondolom, az vágjon bele, akiben tényleg nagy a hajak iránti rajongás, az eltökéltség, a kedvesség, és az sem árt, ha van kiindulási pont, gondolok itt elsősorban az anyagiakra! Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa…, vagyis fodrásza.

Málnai Adrienn 11. c

Zsolnay - Képzőművészeti pályázat

„Zsolnay” a klasszikus keramikus.

Országos Képzőművészeti Pályázat

Cél: A hagyományokhoz híven, - Zsolnay munkásságának és motívumkincseinek feldolgozása, vizuális, képi plasztikai úton. ( Az életmű, vagy a gyár, mint inspiráló eszköz is szóba jöhet.) A pécsi ifjúság, tanárok és az ország oktatási rendszerébe, hogyan illeszthető be egy százhatvan éves gyár, fajansz, pirogránit, eosin múltja, jelene. A gyermeki fantázia mit tár a felszínre a képzelet erejével.

Formai követelmények:

Síkmunkák 50 × 70 cm paszpartuval, a festészeti munka mellett, lehet textil, kollázs nyomat.
Kisplasztikák 14 × 14 × 18 cm, agyag, papír vegyes technikák,
Nagy plasztika 30, 40 cm max.
Korosztály: 6-18 éves korig

Hátoldalon kérjük feltüntetni: az alkotás címét, a készítő nevét, életkorát, az iskola nevét, telefonszámát, e-mail címét, a felkészítő tanár elérhetőségét. (e-mail)

Beküldési határidő: 2012. 05. 11. péntek.

Cím: ANK Művészeti iskola Pécs, 7632 Apáczai krt.1.

Információ: 72/550-615

Keményffy Gábor +36 20 22 48 225

A pályamunkákból kiállítást rendezünk. A helyszínről és a kiállítás időpontjáról külön értesítést küldünk!

A kiállítási anyagot és a díjazott műveket archiváljuk, később egy nagy összefoglaló kiállításon bemutatjuk. Tehát csak a kizsűrizett munkákat adjuk vissza.

A profi szakmai Zsűri képző- és iparművész, művészettörténész szakemberekből áll.
A feladatuk, hogy figyelembe vegyék a különböző iskolatípusokat, korosztályokat, a kreativitást, eredetiséget.

A „Zsolnay” a klasszikus keramikus színeihez, vizuális álomvilágához jó alkotómunkát kívánok!

 

 

 

 

Kelet

Szinte biztosnak tartom, hogy erről az egy szóról mindenkinek az égtáj jut az eszébe. Most viszont nem arról lesz szó, hanem az ANK Gimnázium irodalmi folyóiratáról. Az iskolánkba járó összes diák számára elérhető ez a lap. Be kell, hogy valljam…mikor a gimnáziumba kerültem, csak annyi tűnt föl, hogy havonta-kéthavonta az osztályban kiosztanak egy újságot. Mindig beleolvastam. Volt, hogy az egészet elolvastam, hiszen érdekelt, hogy éppen ki mit publikált bele. Februárban viszont történt velem valami, úgy gondoltam, csatlakoznék. A februári számban jelent meg az első írásom. Így áprilisban viszont arra gondoltam, hogy bemutatom a lapot azok számára is, akik nem hallottak még róla (bízunk benne, ebből van a kevesebb), vagy akik hallottak róla, de eddig elmentek mellette… és azoknak, akik játszadoznak a gondolattal, hogy írjanak, csak még egyetlen írásukat sem merték közkinccsé tenni.

Alkalmam nyílt beszélgetni olyan személyekkel, akik teljes szorgalommal készítik a lapot, és vesznek részt annak munkálataiban. A folyóirat kapcsán kérdeztem Mezei Adél tanárnőt, aki egyébként a lap felelős szerkesztője. Hogy miként mesélt az újságról, azt a következő interjúból megtudhatjátok.

Mikor indult ez a folyóirat?

2000. januárjában jelent meg az első szám, tehát hellyel-közzel, időnként kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de folyamatosan létezik, immáron 12 éve. Molnár Kati néni hívta életre, és ő volt a lap felelős szerkesztője 10 éven át.

Milyen gyakran jelenik meg?

Ez mindig a szerkesztők, és a szerzők kapacitásától függ, de az utóbbi két évben sikerült havonta-kéthavonta új lapszámot készíteni.

Kik dolgoznak a lapban? (Annát és Milánt ismerem, ők az újság szerkesztéséért felelősek. A címlap tervezőjéről viszont semmit nem tudok. Ki ő?)

A szerkesztést, tördelést Pinczés Milán (12. a) végzi, aki az elmúlt két évben töretlen lelkesedéssel és szorgalommal dolgozik a lap folyamatos megjelenésén. A lapszámok indító-beköszönő írásai, pedig Kiss Anna (12. c) tollából születnek.
A címlapot  a 12.a osztályos  Gergely Bálint  tervezi néhány lapszám óta, a főszerkesztőnk, Milán kérésére.

Mi a célja a Keletnek?

Szeretnénk helyt adni irodalmi ambícióval rendelkező ifjú tehetségeknek, akkor is, ha a kezdeti lépések még botladozóak, ügyetlenek esetleg. Úgy gondolom, nem ritka dolog a versírás/novellaírás tizenéves korban, hisz ez a világ és önmagunk megértésének, a körülöttünk, velünk történt dolgok feldolgozásának egyik eszköze lehet. Jó dolog, ha ezek a szövegek nem csak az "asztalfióknak", számítógép rejtett mappájának, félig titkos blogoknak íródnak, hanem megjelennek egy diákújság hasábjain is, ha kamaszok szólnak kamaszokhoz.
Ebben az évben indítottunk egy új rovatot is a lapban "Talált kincsek" címmel, ahová kortárs vagy klasszikus költők egy-egy versét választjuk ki minden hónapban, hiszen jól írni csak jól/jót olvasva lehet.

Mennyire népszerű ez az újság? Az iskolán túl is eljut emberekhez?

A Kelet klasszikus iskolai diákújság, elsősorban az ANK Gimnázium tanulóinak készül, csak belső terjesztésű. A diákok közt, úgy látom, népszerű, már csak abból is gondolom, hogy a fénymásolt példányok viszonylag rövid időn belül "felszívódnak" az iskolában. 

Milyen módon történt az emberek toborzása? (Értem ez alatt Kiss Annát és Pinczés Milánt) Ön választotta ki őket? Esetleg jelezték, hogy érdekli őket az írás?

Milán az előző főszerkesztő, Vilmos Eszter ideje alatt is dolgozott már a Keletben, így mikor Eszter leérettségizett, természetes volt, hogy átveszi a munkát. Annát én kerestem meg a lehetőséggel, és ő szívesen vállalta, volt már tapasztalata az írás területén.  Mindketten végzősök, így az utánpótláshoz örömmel várom a jelentkezőket, hogy továbbvigyük a lapot.

A cikk teljességének érdekében szükségesnek éreztem, hogy megszólaltassam azokat a személyeket is, akik a Kelet szerkesztésében vesznek részt. Valamint egy olyan embert, aki nagyjából 3 hónapja folyamatosan publikál az ANK irodalmi folyóiratába. Tehát most a két szerkesztővel, Pinczés Milánnal és Kiss Annával folytatott beszélgetésemet olvashatjátok.
Valamint arra is fény derül, hogy Kodba Dzsenifer, 12. c osztályos tanuló miként mesélt nekem a mindenféleképpen dicséretes hobbijáról.

Mióta veszel részt a Kelet szerkesztésében?

Milán: Mint főszerkesztő tavaly októberben kezdtem el, amikor az előtte végzősök elhagyták a gimnáziumot. Mivel utána nem volt ki folytassa, így megkaptam ezt a pozíciót Mezei Adél tanárnőtől. Már előtte is jelentek meg írásaim a Keletben, csak akkor még nem voltam főszerkesztője a lapnak.

 

 

 

Anna: 2010 decemberétől vagyok a Kelet szerkesztője.

Dzsenifer, te mióta publikálsz a Keletbe? Mi a kedvenc műfajod az írás terén? Milyen stílusban írsz, és miket?

Hűha, körülbelül 3 hónapja kezdtem el publikálni. Milyen stílusban? Inkább az emberekről szól, tehát inkább ilyen emberi sorsok, mindennapi történetek ezek. 

Olvastam a legutóbbi, márciusi számban az egyik írásod, ez a „Boldogság – Angyalvilág?” Írásaidban eléggé feszegeted a húrokat, de ez már tőled megszokott!  Mit szeretnél sugallni a közönség, az olvasók felé? El akarod őket szörnyíteni, vagy az igazság felé szeretnéd őket terelni?

Hát, kicsit elszörnyíteni, de ugyanakkor rávilágítani is a fontos dolgokra, mindkettő a célok között van…

Hogyan kezdődött? Adél tanárnő keresett fel téged, esetleg te jelezted neki, hogy érdekelne az írás?

Milán: Eredetileg egy másik típusú lapot szerettem volna elindítani, de ez sehogyan sem akart összejönni. Ekkor ajánlotta fel Mezei Adél tanárnő, hogy vezessem a Keletet. Mindenképp ragaszkodom az újságokhoz, gondoltam miért ne…

Anna: 2010 októberében Adél tanárnő felkeresett, hogy lennék-e a Kelet főszerkesztője. Túl sokat „haboztam” a dolgon, illetve iskolán kívüli teendőim is akadtak bőven, így Milán kezébe pottyant a feladat.

Dzsenifer: Volt ez a Boldogság novella, ezt házi feladatnak kaptuk. Az volt a dolog lényege, hogy írni kellett egy boldogság novellát, hazamentem, megírtam, aztán elküldtem a Tanárnőnek. Rögtön jött a válasz, hogy „ez tök jó”  és, ha van még ilyen novellám, akkor azt küldjem el. Igazából az összes novellám, ami így megjelent a Keletben, azt e-mailben küldtem át Mezei Adél tanárnőnek.

Anna, elsősorban a lap bevezetéséért, a köszöntőért vagy felelős. Szoktál verseket, rímes meglátásokat írni a folyóiratba? Milyen témákban írsz ilyenkor? Mi a kedvenc műfajod?

Valóban, elsősorban a beköszöntőért vagyok felelős.  Nekem való feladatnak érzem; úgy gondolom, hogy fontos az olvasó figyelmét rögtön a lap elején felkelteni, ismertetni, hogy mi olvasható az újság hátralévő lapjain. Hangulatomtól függ, hogy versben vagy prózában írom le gondolataimat. Főként a regényeket, novellákat szeretem, de verseket is szívesen olvasok.

Milyen céljaid vannak az írással? Szeretnél ilyen irányba továbbtanulni? El tudod képzelni magad úgy 10-15év múlva íróként?

Milán: Ez így van, csak nem konkrétan a versekkel! Én inkább nagypályás vagyok, regényeket tervezek írni. Filmrendező szeretnék lenni, és az a célom, hogy a regények, amiket írok, egyszer majd a vászonra kerüljenek. Tehát van tervem az írással, bízom benne, hogy egyszer összejöhet. 

 

Anna: Szeretek írni, de nem az írás az életcélom. A „betűk világa” még az általános iskolában azonnal magával ragadott, már alsósként novellákat írtam és szép sikereket értem el. Jól esik néha „kiírni” magamból az érzéseimet, de ezeket nem teszem közkinccsé, csak az emlékek, az emlékezés miatt írom.

Dzsenifer: Továbbtanulni ebbe az irányba nem szeretnék, de tervezek egy könyvet. Hogy milyen témában, azt még pontosan nem tudom. Abban viszont már egészen biztos vagyok, hogy emberi kapcsolatok bőven lesznek benne.

 

 

 

Van kedvenc íród? Ki ő? Miért kedveled annyira?

Milán: Petőfi Sándort nagyon kedveltem, nagyon közel állt hozzám az alakja, mint váteszköltő, meg ez az egész látomásköltészet, ez engem nagyon vonzott. Értékeltem, hogy kimert állni a hazájáért és, hogy a népért írni és harcolni tudott. Ezen kívül most vettük József Attilát is, őt is nagyon megkedveltem, mert igazából nagyon sok mindenen ment keresztül, és fantasztikusnak tartom, ahogyan azt a költészetében meg tudja jeleníteni. Hiszen nem konkrétan arra valóak a versek, hogy önmagunk fájdalmát belevigyük, de nagyon hasznos tud lenni, pl. a kifejezés eszközeként a vers! József Attila ezzel nagyon jól élt! 

Anna: Mostanában olyan könyveket olvasok, ami nem kifejezetten tananyag, de az emelt érettségihez kötelező. Jelenleg nincs kimondottan kedvenc íróm.

Dzsenifer: Örkényt nagyon szeretem, az abszurd dráma… mindent, amit feszeget. Valamint Kurt Vonnegut is nagyon közel áll hozzám. Ő egy 20. századi író, aki főként a II. világháború borzalmait feszegeti, a humor, és, hogy miként lehet bármit átvészelni életünk során. Az zseniális! 

Egyébként a te írásaidban is lehet „szép” dolgokat olvasni, ne vedd negatívumként. Érdekes dolgokat írsz le, meglehetősen izgalmas oldalról közelíted meg a témákat… Eszembe jutott valami! Még a februári számban olvastam a „Hősök” című írásod. Nagyon szép, amit abban megfogalmazol… Mesélsz erről egy picit?

Persze! Én önkéntes vagyok a Mosolygó Kórház Alapítványnál. Ez annyit jelent, hogy hetente egyszer meglátogatom a klinikát, azon belül is pl. az onkológiát. Köztudott, hogy ez egészen más, mint egy sebészeti osztály. Itt olyan gyerekek vannak, akik egészen máshogy élnek, másként gondolkoznak, mint mi. Zseniálisan vészelik át azt, hogy ők betegek. Teljesen más az életfelfogásuk! Nagyon fontos, hogy egy kicsit mi is merítsünk ebből, akárhányszor eljövök onnan… Csak örülni tud az ember, hogy egészséges és, hogy megvan mindenem. 

A barátok, osztálytársak, egyszóval a közelebbi ismerősök miként viszonyulnak ahhoz, hogy ez a hobbid? Ennek hatására másképp néznek rád?

Milán: Nem, én már kisebb korom óta írok, és úgy kerültem ide is, hogy tudták, én regényeket, és kisebb kis novellákat írok. A versek írása gimnazista 2. évemben kezdődött, és igazából tetszik nekik, meg azt mondják, hogy ügyes vagyok. Néhány tanár is mondta, hogy látja bennem, sikeres lehetek, hogyha ezt folytatom. Teljesen támogatnak! 

Anna: Nem gondolnám, hogy a Kelet szerkesztésével megbélyegeznének, vagy másképp tekintenének rám, mint általában. Van, aki a zenélésben találja meg önmagát és van, aki az írás által fejezi ki mondandóját.

Dzsenifer: A barátaim is irogatnak, az egyik barátnőmnek most, nem olyan rég jelent meg egy novellás kötete. A családom egészen más beállítottságú, közgazdászok. Számukra ez egészen különleges, hogy én meg az írásért vagyok oda. 

Milán, főszerkesztőként milyen feladataid vannak? Mi szerint szoktad összeválogatni az irományokat, amelyek később bekerülnek az újságba?

Ez úgy szokott lenni, hogy van a Keletnek a saját kis e-mail fiókja, általában nem ide érkeznek az írások, hanem a saját e-mail címemre. Onnan le szoktam őket töltögetni, otthon van egy külön mappám, ami direkt a Keletre van kitalálva. Ebbe gyűjtöm az összes anyagot! Többnyire nem szokott olyan túlnyomóan sok anyagunk lenni, mindig pont annyi van, amennyi belefér egy számba. Akkor sincs nagy probléma, ha kicsivel több írás érkezik. Mindig igyekszünk úgy válogatni, hogy aki küld, annak legalább egyszer megjelenjen egy írása. Hiszen, ha már egyszer dolgozik az ember, akkor megérdemli! A legnehezebb az szokott lenni, hogy amikor már minden megvan, akkor össze kell rendezni az egészet. Ez a hosszadalmasabb munka. Míg mindent megformázok, beállítok (betűméret, elhelyezés stb.) Ez a nehezebb része, de ezt is élvezettel csinálom. 

Köszönöm még egyszer Mezei Adél tanárnőnek, Pinczés Milánnak, Kiss Annának, és Kodba Dzsenifernek az együttműködését!

Érdekel az írás? Szeretnéd magad kipróbálni, akár „láthatatlanba”? Akkor írásaid küldd el a keletank@gmail.com címre. És, hogy miért írtam a „láthatatlan” szócskát? Egyszerű, nem muszáj a saját neveddel ellátni az írást, ha gondolod ki is találhatsz magadnak valami álnevet, vagy lehet ez egy becenév is. Bár szerintem az a minimum, hogy aláírjuk a munkánkat… 

Málnai Adrienn 11. c                        

 

0.046 mp